A gyermekkori fejsérülések vezető okai
Dr. Kimberley S. Quayle és munkatársai (Washington University School of Medicine in St. Loius, Missouri) egy prospektív, multicentrikus vizsgálatot kezdeményeztek a 2004 és 2006 közötti gyermekkori koponyasérüléses esetekről.
Az Egyesült Államok Pediatric Emergency Care Applied Research Network (PECARN) hálózatának 25 sürgősségi osztályán 43 399 koponyasérült gyermeket láttak el ebben az időszakban. A Medscape Medical News már 2009-ben beszámolt az előzetes eredményekről (Barclay). Ebben az 5 évvel ezelőtti dolgozatban igyekeztek megjelölni azokat a gyermekeket, akiknél csak nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy klinikailag fontos traumás agysérülést (clinically important traumatic brain injury = ciTBI) szenvedtek, ezért náluk a koponya CT elhagyható. A kisgyerekkorban végzett koponya CT ugyanis Dr. Nathan Kuppermann (University of California, Davis Medical Center in Sacramento) szerint növeli egy később megjelenő radiogén daganatos betegség kockázatát. Az addig megfigyelt 18 éven aluli 42 412 gyermekbetegből összesen 14 969 esetben (35,3%) kellett koponya CT-t készíteni, ciTBI mindössze 376 esetben fordult elő (0,9%), és 60 gyermeket kellett csak idegsebészeti műtéttel ellátni (0,1%).
A mostani, 43 399 esetet számláló összesítésben a gyermekek 98%-a csak enyhe (Glasgow Coma Score 14-15), 1%-ban csak mérsékelt koponyasérülést szenvedett (GCS 9-13), és a sérülések mindössze kevesebb, mint 1% (n = 354) volt súlyos (GCS ≤ 8). Sajnos 78 gyermek meg is halt a sérülés következtében (0,2%). A sérülést leggyakrabban magasból történt leesés volt (27%), az állás vagy mozgás közbeni elesés (11%), a stabil tárgynak való ütközés (6%) követett, de nem volt nagyon ritka a motor- (9%), biciklibaleset sem (4%). A motor illetve kerékpár balesetek 72%-ában a gyermekek nem viseltek bukósisakot, de az agysérülést szenvedettek esetén 98% volt a bukósisakot nem viselők aránya. Az előírt biztonsági eszközöket nem viselők aránytalanul nagy számban szenvedtek agysérülést, TBI-t, a motorkerékpár balesetet szenvedettek 16%-ánál, a kerékpár balesetek esetén 4% volt a TBI-k aránya. A leesések jóval gyakoribbak voltak 12 évesnél fiatalabbaknál, a motoros balesetek, a bántalmazások, a sportbalesetek már inkább a serdülőkorúakat érintették.
Koponya CT vizsgálat a gyermekek 37%-ánál történt (15 908 eset), a 2 évesnél fiatalabbaknál 32%-ban, 2 és 12 éves korúak esetén szintén 32%-ban, viszont a 13 és 17 éves korúaknál már 53%-ban. A CT-vel is vizsgált gyermekek között mindössze 7%-ánál találtak traumás agysérülést (1157 eset), és 3%-ánál találtak agysérülés nélküli koponyatető törést (500 eset). Természetesen ezek a sérülések nem egyformán oszlottak meg: a gyermekek enyhe traumájánál a CT csak 5%-ban, a mérsékelt traumát elszenvedett gyerekeknél 27%-ban, a súlyos sérülést szenvedetteknél pedig 65%-ban jelzett TBI-t. A leggyakoribb súlyos kép a subdurális haematoma volt, melyet gyakoriságban a subarachnoid vérzés és az agyzúzódás követett. A CT-vel is ellenőrzött beteg gyerekekből 200 került idegsebészeti ellátásra, a műtétek igen változatosak voltak.
A szerzők szerint „ez a prospektív, multicentrikus vizsgálat minden eddiginél részletesebben és látványosabban elemezte a traumás agysérülést szenvedett gyermekek klinikai és radiológiai adatait. Tapasztalataink hasznosak lehetnek a balesetek megelőzésében, az életkor szerinti beavatkozások tervezésében, és pl. az olyan kampányokban, hogy a kerékpárosok kötelezően viseljenek bukósisakot, vagy, hogy mérsékeljük az autóforgalmat”.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
2. The New England Journal of Medicine
3. Lancet
