A gyermekkori halálozás mögött kétharmad részben krónikus kórállapot áll
Az Egyesült Királyságban elvégzett eddigi legnagyobb gyermekhalálozási elemzés szerint a gyermekkori halálesetek kétharmadában valamilyen krónikus betegség áll a háttérben.
A gyermekkori halálozás megelőzésére tett erőfeszítéseknek a krónikus betegségben szenvedő gyermekek életminőségének javítására kell összpontosítaniuk – ez az egyik legfontosabb megállapítása annak a nagy vizsgálatnak, melyben a gyermekkori mortalitással összefüggő adatokat elemezték a Royal College of Paediatrics and Child Health (RCPCH) szakemberei a Clinical Outcome Review Programme: Child Health Reviews - UK (CHR-UK) projekt részeként. Ebben az Egyesült Királyság halálozás regiszterének gyermekekre vonatkozó adatait dolgozták fel az 1980 januárja és 2010 decembere közötti időszakban. Olyan kulcsparamétereket elemeztek, mint például a többszörös morbiditás, a gyermekkori sérülések, a születési súly és az anyai életkor, és azt vizsgálták, hogy ezek miként befolyásolják a gyermekkori halálozásban szerepet játszó kockázati tényezőket.
Az elhunyt gyermekek kétharmada valamilyen krónikus kórállapotban szenvedett – melyen belül 40 százalékot tett ki a neurológiai betegségek aránya. A kutatók véleménye szerint a mostaninál több információra van szükségünk a terminális stádiumú krónikus betegségben szenvedő gyermekek arányáról, mert csak így tudjuk javítani e gyermekek életvégi ellátását és a családtagok életminőségét. A vizsgálatot vezető Ruth Gilbert így fogalmaz: „Bár a gyermekhalálozási számok összességében csökkennek, a mostani kutatás éles megvilágításba helyezte a krónikus állapotban lévő gyermekek optimális gondozásának fontosságát. A várhatóan végzetes kimenetelű krónikus betegségek esetében ez igen magas színvonalú életvégi ellátás jelent a gyermek, illetve az életminőség javítását a családtagok számára. Más esetekben a halál akár teljesen megelőzhető is lehet. A krónikus állapotú gyermekek többségét a szülők gondozzák otthonukban, a háziorvos és a kórházi szakorvosok támogatásával és segítségével. Fontos, hogy kellő figyelmet fordítsunk a hosszú távú otthoni és kórházi ápolás minőségére.”
A most közzétett jelentésből az derül ki, hogy a gyermekhalálozási számok általános értelemben vett csökkenése, illetve a baleseti halálozási adatok javulása ellenére továbbra a sérülések jelentik a leggyakoribb halálokot, mely az 1 és 18 év közötti gyermekek halálozásának 31−48 százalékáért tehető felelőssé. Az akaratlagos sérülés – például önsértés vagy fizikai támadás – következtében elhunyt gyermekek száma az utóbbi három évtizedben nem változott.
„A jelentés arra is rávilágít, hogy az azonos születési súllyal világra jött gyermekek közül annak a gyermeknek van a legnagyobb esélye arra, hogy meghal, akiknek édesanyja 30 évesnél fiatalabb a szülés idején, szemben azokkal, akiknek édesanyja 30 és 34 éves kora között szül. A fiatal anyai életkor nem oka a gyermekhalálozásnak, de olyan tényezők társulnak hozzá, melyek növelik a gyermek egészségi kockázatát − magyarázza Gilbert professzor. – A szüléskor fennálló fiatal anyai életkor a szociálisan hátrányos helyzet egyik markere, mivel a magasabban iskolázott, karriert építő nők esetében nagyobb az esély arra, hogy a gyermekszülés 30 éves kor utánra tolódik. A 30 évesnél fiatalabb anyák gyermekeinél fennálló fokozott halálozási kockázat egészen 9 éves korig megfigyelhető, de a legnagyobb halálozási különbségek az 1 hónapos és 1 éves kor közötti gyermekek alcsoportjában tapasztalhatók. Átfogó stratégiára van szükség a vázolt egyenlőtlenségek megszüntetéséhez. Ha csak az első gyermeküket szülő tinianyákat támogatjuk, akkor ezzel nem oldjuk meg a probléma legnagyobb részét.”
Dr. Hilary Cass, a Royal College of Paediatrics and Child Health a következőkkel egészíti ki a fentieket: „Továbbra is a sérülések jelentik a leggyakoribb halálokot, de a trend csökkenő, ezért további erőfeszítéseket kell tennünk, például forgalomlassítással. Az akaratlagos sérülések terén észlelhető stagnálás arra kell sarkaljon bennünket, hogy tegyünk meg mindent az erőszak visszaszorítása, illetve a nagyobb gyermekeknél előforduló önsértő magatartás megakadályozása érdekében. Ezen túlmenően arról is meg kell bizonyosodnunk, hogy a krónikus betegségben szenvedő gyermek és családja optimális ellátásban és támogatásban részesül a halálozás megelőzésére, valamint a terminális állapotú gyermekek életvégi gondozásának javítására. Szakmai szervezetünk arra szólítja fel a politikai döntéshozókat, hogy a mostani jelentés adatainak felhasználásával csökkentsék a gyermekhalálozásban megmutatkozó egyenlőtlenségeket.”
