A gyulladásos markerek jelezhetik az alkoholfüggőséget
Az American Academy of Addiction Psychiatry (AAAP) 25. kongresszusának egyik előadása szerint igazolódni látszik bizonyos citokinek szerepe az alkohol és egyéb anyagok addikciójában, és a citokinek plazma-szintjei jelezhetik ezeket a betegségeket.
A vizsgálatot vezető Dr. Ann M. Manzardo (Department of Psychiatry and Behavioral Sciences at the University of Kansas Medical Center, Kansas City) szerint „a vizsgálatok eredményei kimutatták, hogy a súlyos alkohol-problémákkal küzdők valójában milyen betegségben szenvednek”. Kansas Cityből és környékéről 40 afro-amerikai (21 és 59, átlagosan 47 éves) alkoholfüggő férfit vizsgáltak a Barratt Impulzivitási Skála (BIS) és a 33 részes Alcoholism Severity Scale szerint, valamint a betegek vérvételen esetek át. A laboratóriumi vizsgálat az alkohol-függő betegeknél szignifikáns összefüggést mutatott a betegség és a csontvelőből származó hematopoietinek, valamint a kemokin monocita kemotaktin protein 3 (MCP3) csökkent aktivitása között. Továbbá nőttek bizonyos proinflammatorikus citokinek, a GRO (growth regulated oncogen-alpha) és a RANTES (regulated on activation, normal T-expressed and secreted) szintjei a plazmában – szignifikáns összefüggésben az alkoholista impulzivitásával. A GRO a neutrophilok serkentésében játszik szerepet, a RANTES pedig a T-sejt aktiválódásában vesz részt, és egyéb kóros folyamatokban (szkizofrénia, kognitív zavarok) szerepet kap.
Dr. Manzardo szerint a RANTES szintjének emelkedése és a lobbanékonyság közötti összefüggés viszonylag egy új megfigyelés. „Amennyiben be tudunk avatkozni, és csökkenteni tudjuk a RANTES emelkedett szintjét, esetleg javítani tudunk ezen személyek ivási és viselkedési szokásain”. „A krónikus alkohol-abúzus az alkohol toxicitásával párosuló oxidatív stresszel jár, ráadásul táplálkozási hiányosságokhoz vezet, melyek befolyással vannak az adaptív immunitásra és a citokin-aktivitásra is.” A betegség ráadásul a csontvelő szuppresszióját okozza, melynek következtében a keringésben és az agyban is növekszik a gyulladásos mediátorok szintje.
Az adatok értékeléséhez összehasonlítás végett 30 olyan, életkorban, etnikumban azonos férfit vettek a vizsgálatba, akik kórelőzményében nem szerepelt alkoholizmus. A perifériás vérük 41 citokinjéből (a citokin szinteket multiplex szendvics immunoassay-vel mérték) 23-at tartottak alkalmasnak a megfigyelésre. Úgy találták, hogy az alkoholfüggő személyeknél – az egészséges személyekhez képest - szignifikánsan alacsonyabb volt a GCSF, az sCD40L, és a GRO szintje, ugyanakkor szignifikánsna magasabb volt az IP-10, az MCP1 és a RANTES szintje (minden esetben P<0,05). A csontvelőből származó citokinek, az interleukin-17 (IL-17) és az interleukin12 (IL-12), a fibroblaszt növekedési faktor-2 (FGF-2), a fraktalin, és a kemokin MCP3 értékei és az alkoholizmus súlyossága között egyaránt szignifikáns mértékű fordított arányú összefüggés volt kimutatható (minden esetben P<0,05).
A BIS szerint mért impulzivitással a GRO és a RANTES is szignifikáns pozitív összefüggést mutatott (P<0,05 és P<0,01). Ráadásul, a GRO szignifikáns pozitív összefüggést mutatott a nem tervezett impulzivitással (P = 0,02), a fegyelmezett impulzivitással (p = 0,05), és a kognitív kontrollal és komplexitással (p =0,02 és p = 0,001). A RANTES értékek szintén pozitív összefüggésben voltak a kognitív kontrollal (P<0,01). A lobbanékonyság és az inflammatorikus mediátorok (különösen a RANTES) közötti összefüggés a függőség elmélyülésével szorosabbá válhat. „Összességében számos citokin eltérését észleltük. Alkoholizmusban a csontvelő generalizált szuppressziója során a csontvelőből származó kemokinek szuppressziója figyelhető meg, ugyanakkor bizonyos gyulladásos citokinek szintjei emelkednek. Ezek az információk kezelési programok kialakításában nyújthatnak segítséget” – jegyezte meg Dr. Manzardo.
Dr. Kathleen Heaney addiktológus pszchiáter (Hennepin County Medical Center in Minneapolis, Minnesota) szerint ezek után a pszichiátereknek az immunológia iránt is érdeklődniük kell. „Történelmileg az ilyen viselkedést erkölcsi hiányosságnak tartottunk”, de ma már meg kell tanulnunk az ilyen jelenségeket okozó mélyebb tartalmakat is.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
