A hátfájás és a mortalitás összefüggése

A hátfájás több millió embert érint világszerte, jelentős funkciókárosodást okozhat és számos munkából való kiesét eredményez. A hátfájás rizikófaktorának tekinthető az ülő életmód, a testsúlygyarapodás, az elhízás és az idős kor. A National Institute of Neurological Disorders and Stroke adatai szerint a felnőtt korú lakosság körülbelül 80%-a tapasztal hátfájást valamikor élete folyamán. Az Egyesült Államokban végzett telefonos felmérés azt jelezte, hogy a krónikus derékfájás prevalenciája az 1992 és 2006 közötti 14 évben több mint megkétszereződött, és különösen a nők körében észlelhető gyakoribb előfordulás.

A hátfájás akut vagy krónikus lehet. Az akut hátfájás néhány naptól néhány hétig tart, és rendszerint kezelés nélkül is megszűnik, de az esetek mintegy 20%-ában krónikus fájdalomba megy át. A krónikus hátfájás legalább három hónapon keresztül áll fenn, hátterében egyéb betegség, például osteoporosis vagy rosszindulatú daganat állhat.

A massachusettsi Boston Medical Center kutatói a The Journal of General Internal Medicine című lapban megjelent közleményükben arra keresték a választ, hogy a hátfájás miként befolyásolja a nők életminőségét és halálozását, mivel a hátfájás prevalenciája a 40−80 éves korosztályon belül a nők körében magasabb, mint a férfiak között. A The Journal of General Internal Medicine című lapban publikált vizsgálatukban 8000 idős nőt követtek átlagosan 14 éven keresztül. Az Eric Roseen által vezetett vizsgálatban a szerzők a vizsgálatba való beválasztáskor, majd két évvel később végezték el a hátfájás felmérésére szolgáló alapvizsgálatokat. Kikérdezték a résztvevőket mindennapi aktivitásukról, melyből az derült ki, hogy jelentős azoknak az aránya, akiknek nehézséget okoz a járás, az ételek elkészítése vagy az ismétlődő mozgások. Rövid távolságok megtételét, illetve az ételek elkészítését a résztvevők csaknem 50%-ánál nehezítette a hátfájás.

A vizsgálat fontos megfigyelése volt, hogy az utánkövetési periódus alatt a résztvevők több mint 50%-a halt meg, ezen belül a gyakori tartós hátfájást panaszolók körülbelül 65%-a, míg a hátfájásban nem szenvedők alcsoportjában a halálozási arány jóval kisebb, 54% volt.

A fenti megfigyelések azt jelzik, hogy szoros összefüggés lehet a hátfájás és a mortalitás között. Bár az észlelt korreláció magyarázata nem tisztázott, a szerzők feltételezik, hogy a hátfájáshoz társuló egyéb tényezők játszhatnak szerepet a korai halálozásban.

„A hátfájás közvetlenül károsíthatja a mindennapi tevékenységeket, az idősebb emberek azonban nem tudják ezeket megfelelően kiiktatni az életükből, mivel félnek az ismétlődő sérülésektől és a tünetek súlyosbodásától. Az aktivitás csökkenése testsúlygyarapodáshoz, illetve egyéb krónikus kórállapotok kialakulásához vagy progressziójához vezethet, ami végül is korai halálozást eredményez” – állítja a vizsgálat vezetője.

Az időskorú populáció létszáma világszerte emelkedik: a népesség körülbelül 8%-a 65 éves vagy annál idősebb, és becslések szerint ez az arány 2050-re elérheti a 17%-ot. E statisztikák fényében a közegészségügyi erőfeszítéseken belül prioritást kell kapnia az idősebb korosztály egészségi állapota optimalizálásának.

„Az adatokat látva felmerül a kérdés, hogy a hátfájás hatékonyabb kezelése megelőzheti-e a funkciókárosodást, javíthatja-e az életminőséget és végső soron meghosszabbíthatja-e az élettartamot” – teszi fel a kérdést Eric Roseen.