A hipertrigliceridémia lehetséges új oka

A hipertrigliceridémia kezelése legtöbbször életmódváltással kezdődik: szigorú diétás rendszabályokat és testsúlycsökkentést irányoznak elő. Az eltérés ugyanakkor nem mindig szekunder módon (vagyis életmódbeli okok miatt) alakul ki. Statisztikai tény, hogy a helytelen étkezés, mozgáshiány és az elhízás a betegség kialakulásának vezető okai, azonban számolni kell a ritkább, pl. genetikai okokkal is. Az  UCLA kutatói  az idei évben azonosítottak néhány olyan beteget, akikben egy sajátfehérje ellenes antitest (GPIHBP1 ellenes autoantitest) képződése hozza létre az állapotot.

Jelen cikkünkben a GPIHBP1 autoantitestes szindrómát ismertetjük Stephen Young, Anne Beigneux és Loren Fong kardiológusok, molkeuláris biológusok munkássága nyomán. A szindróma a gyakorló klinikusok számára is releváns, mivel potenciálisan gyógyítható.

A hipertrigliceridémia a pankreatitisz és a kardiovaszkuláris betegségek fontos rizikófaktora. Hátterében leginkább a már korábban említett tényezők és a kezeletlen cukorbetegség állnak, de a betegség oka ritkábban a trigliceridek anyagcseréjét szabályozó gének mutációjára vezethető vissza. Annak ellenére, hogy az anyagcserezavar nagyon intenzív kutatás alatt áll, oka jelentős hányadban feltáratlan marad.

A véráramban keringő triglicerideket a lipoprotein lipáz (LPL) enzim bontja a kapillárisokban. Jelen kutatócsoport egy korábbi,  2010-es munkájában írta le először a GPIHBP1 nevű fehérjét, mely az enzimet megköti és a kapillárisba szállítja. A protein működése nélkül a trigliceridek a szövetek között rekednek vagy céltalanul keringenek a vérrel. Az UCLA kutatói idén fedezték fel, hogy bizonyos emberek GPIHBP1 fehérjét kódoló vagy LPL-t kódoló génje mutálódott, így a zsírok kötése és bontása elmarad. A kutatás kiterjesztésével Japánban találtak olyan személyeket, akiknél a zsírok kapillárisba jutása gátolt volt, annak ellenére, hogy az említett génjeik épnek bizonyultak. Esetükben egy, a GPIHBP1 ellen termelődött autoantitest volt a felelős a defektusért. Mindez idáig hat ilyen személyt sikerült azonosítani. Négyüknek volt valamilyen ismert autoimmun betegsége (melynek során a szervezetük  valamilyen saját fehérjéje ellen termelődött ellenanyag). E négy beteg  egyike teherbe esett, és autoantitestjei  a placentán átjutva  a magzat szervezetébe is bejutottak, így a kicsi súlyos hipertrigliceridémiával jött világra. Későbbiekben az anyai antitestek lebomlottak és az újszülött vérzsírértékei rendeződtek.

Tekintve, hogy a GPIHBP1 autoantitestes hipertrigliceridémia nagyon ritka kórforma, nincs egységes álláspont a kezelését illetően. Előzetes tapasztalatok szerint az immunszuppresszív terápia tűnik hatékonynak. Ennek hatására nem csak a keringő antitestek mennyisége, hanem a trigliceridszint is csökken.

A New England Journal of Medicine hasábjain megjelent cikk kommentárjában a vizsgálatot szervező egyik nagy amerikai egészségügyi hivatal részlegvezetője, Michelle Olive ezt írta: „nem csak egy új klinikai entitás került felfedezésre, hanem annak lehetséges és potenciális gyógymódja is. A vizsgálat és az esettanulmány jó példája annak, hogy az alapkutatás hogyan válik alkalmazott tudománnyá. A jövőben jó lenne minden hipertrigliceridémiás beteg GPIHBP1 antitestjeit bemérni ill. azok szintjét meghatározni.”

Forrás: ScienceDaily