A hullámzó vérnyomás árt a gondolkodásnak

A szív-ér rendszeri mortalitás 45%-ában alapvető szerepet játszik a magas vérnyomás. A hazai vizsgálatok szerint átlagosan minden negyedik nem idős felnőttnek emelkedett a tenziója, de csak minden ötödik kap megfelelő kezelést. Az itt bemutatott eredmények alapján a megfelelő kezelésnek van egy olyan ismérve is, amire eddig kevés orvos figyelt.

Az USA New Jersey államában mintegy 5 éve folyik a China Health and Nutrition Survey nevű felmérés. A résztvevők rendszeres, részletes vizsgálatának az ismételt, gondos vérnyomásmérés is alapvető része. Bo Qin és munkacsoportja 1991-től ellenőrizte azt a 976, átlagosan 64 éves vizsgálati alanyt, akiknél 1997-ben, 2000-ben és 2004-ben legalább két alkalommal mérték a kognitív képességet és a memóriát. A vizsgálatról rovatunkban 2016 júniusában beszámoltunk már. 

A vérnyomás értékét, ingadozását a vizsgáló szakorvos legalább három-négy alkalommal regisztrálta. A kognitív képességet, az emlékezőképességet a szófelidézés és a visszafelé számolás vizsgálatával, valamint más tesztek útján mérték. A szisztolés vérnyomás értékének szignifikáns hullámzása az egyes vizitek között jelentősen rontotta a kognitív teljesítményt és a szómemóriát. A diasztolés tenzió jelentős ingadozása az 55–64 éves betegek körében a gondolkodóképesség fokozott romlásához vezetett, de a 65 évesnél idősebbek esetében ilyen összefüggést nem észleltek. Sem a szisztolés, sem a diasztolés tenzió átlagértékének változása nem okozott értékelhető romlást az értelmi képességek terén.

Dr. Qin az American Heart Association (AHA) tájékoztatójában azt írja, hogy a vérnyomás hullámzó értékei a véráramlás instabilitását jelzik, ami a finomabb erek struktúráját és működését jelentősen befolyásolhatja. Ezek a patológiai jelenségek érinthetik a gyulladásos folyamatokat és az érrendszer szerkezetét is. Hasonló elképzelések az elmúlt években más megfigyeléses vizsgálatok alapján is megfogalmazódtak.

A PROSPER (Prospective Study of Pravastatin in the Elderly at Risk) vizsgálat 2013-ban, a British Medical Journalben publikált elemzésében 5461 idős, kardiovaszkuláris események szempontjából nagy kockázatú résztvevőt követtek átlagosan 3,2 évig, átlagéletkoruk 75,3 év volt. Négy kognitív működést vizsgáltak: szelektív figyelem, feldolgozási sebesség, azonnali és késleltetett memória. A szisztolés vérnyomás nagyobb variabilitása az összes kognitív tesztben rosszabb teljesítménnyel járt együtt. A betegek egy részét (n=553) agyi MRI-vel is vizsgálták. Ebben a betegcsoportban mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomás nagyobb variabilitása a kisebb hippocampus-térfogattal és a kérgi infarktusokkal, a diasztolés vérnyomás nagyobb variabilitása az agyi mikrovérzésekkel mutatott pozitív korrelációt. Az összefüggéseket minden esetben az átlagos vérnyomással és a kardiovaszkuláris kockázati tényezőkkel való korrekció után értékelték.

A Hypertension közölte 2015-ben azt a dolgozatot, amelyben az ONTARGET (Ongoing Telmisartan Alone and in Combination With Ramipril Global Endpoint Trial) és a TRANSCEND (Telmisartan Randomized Assessment Study in ACE Intolerant Subjects With Cardiovascular Disease) vizsgálat csaknem 25 ezer fős betegpopulációján értékelték a szisztolés vérnyomás és a szívfrekvencia átlagát és vizitek közötti ingadozását. A kezdetben ép kognitív funkciójú, legalább 55 éves, nagy kardiovaszkuláris kockázatú résztvevők kognitív működését és annak hanyatlását a Mini Mental Teszt (Mini-Mental State Examination, MMSE) eredményeivel jellemezték, amelyet minden résztvevővel háromszor vettek fel: a vizsgálat kezdetén, 2 év után, valamint az utolsó előtti viziten (3–5 év elteltével). Azt vizsgálták, hogy a vérnyomás és a szívfrekvencia átlaga és ingadozása összefüggenek-e az MMSE 25 alatti pontszámaként definiált kognitív diszfunkció kialakulásával és az MMSE legalább 5 pontos, illetve évente több mint 1 pontos csökkenéseként definiált jelentős kognitív hanyatlással, illetve kognitív romlással. A korrekciók nélküli értékelésben a szisztolés vérnyomás átlaga és ingadozása, valamint a szívfrekvencia átlaga mutatott szignifikáns összefüggést a kognitív diszfunkció kialakulásával. A korrekciók elvégzése után a vérnyomás ingadozása és a szívfrekvencia átlagértéke bizonyult a kognitív diszfunkció és hanyatlás független prediktorának.

A fenti megfigyeléses vizsgálatok nem adtak információt arról, hogy az emlékezés és a gondolkodóképesség romlása, illetve a vérnyomásértékek ingadozása között ok-okozati összefüggés van-e. Ehhez megfelelően tervezett intervenciós vizsgálatokat is el kell végezni sok idős és/vagy nagy kockázatú hipertóniás beteg bevonásával. Addig is ajánlatos arra törekednünk, hogy a szisztolés és diasztolés vérnyomás átlagértékének kellő csökkentésén túl a vizitek közötti ingadozások is minél kisebbek legyenek hipertóniás betegeink kezelése során.