Az Alzheimer-kór kilenc fő kockázati tényezője

A  Journal of Neurology, Neurosurgery and Psychiatry augusztusi online kiadásában megjelent cikk szerint az Alzheimer-kór (AD) kockázati tényezői: az obezitás, az arteria carotis szűkülete, alacsonyabb szintű iskolázottság, hiperhomociszteinémia, depresszió, hipertónia, nagyobb törési hajlam, fennálló dohányzás, 2-es típusú diabetesz (ez utóbbi csak ázsiai populációkra érvényes). Az ún. PAR-érték (population attributable risk) egyedi kockázat-mérések alkalmával 0,175% - 24,5% között ingadozott, míg a kilenc faktor együttes értékelését követően 66%-nak mutatkozott.

A vizsgálat vezető szerzője Tai Yu neurológus (Memory and Aging Center, Department of Neurology, University of California) így vélekedett a Medscape-nek adott interjúban: "ez volt az első átfogó igényű metaanalízis, amely szinte minden AD-val kapcsolatos rizikófaktorra kiterjedt. Ezek megfelelő klinikai, népegészségügyi, és egyénre szabott módszerekkel mind modifikálhatóak. A fellelt 16 906 közleményből 323 került beválasztásra, és ezekben 93 különböző rizikótényező szerepelt.”

Erős evidenciák

A kutatók egyesítették az egyes vizsgálatok adatait, és az evidenciákat erősségük szerint rangsorolták. A védőhatás tekintetében az 5000 fő feletti egyesített populáció esetén relatíve erős (Grade I) evidenciát mutatott az ösztrogén-, a sztatin-, az antihipertenzív és az NSAID-kezelés, a C- és E-vitamin, a folsav, és a koffein fogyasztása.

Szintén Grade I erejű evidencia a hiperhomociszteinémia és a depresszió fennállása, amely az AD-kockázatot szignifikánsan növelte. I. fokú evidencia felmerült, néhány korábban meglévő tényező komplex szerepével kapcsolatosan is: pl. a nagyobb törési hajlam, carotis atherosclerosis, hipertónia, alacsony diasztolés vérnyomás, és a már említett, ázsiai populációkon észlelhető 2-es típusú diabetesz. Érdekes módon, alacsonyabb AD-kockázatot jelentett az anamnesztikus arthritis, a szívbetegség, a metabolikus szindróma, vagy a daganatos betegség.

Az életmódi tényezők közül az alacsony szintű iskolázottság valamint a középkorúak magas és alacsony BMI-értéke szintén emelte az AD-kockázatot, míg az időskori magasabb BMI, a kognitív aktivitás, a vizsgálat idején fennálló dohányzás (nyugati populációban), az enyhe-közepes fokú alkoholfogyasztás és a stressz csökkentebb AD-kockázatot jelentett. A vizsgálat vezetője szerint a foglalkozási ártalmak nem mutattak összefüggést az AD-kockázattal.

A kérdéses metaanalízis eredményei arra utalnak, hogy AD esetén az étrendi, gyógyszereléssel kapcsolatos változtatások, a beteg pszichés állapotának javítása, a korábbi betegségek ismerete és az életmód-változtatás mind-mind hatékony prevenciós módszer lehet. Emellett természetesen jó minőségű kohorsz vizsgálatok, és randomizált, kontrollált vizsgálatok is szükségesek a fent felsoroltak elemzésére, az Alzheimer-kockázat és a módosítható kockázatok közötti közvetlen összefüggés pontosabb tisztázására.

Módosítható kockázati tényezők?

A fent idézett közleményhez Majid Fotuhi fűzött kommentárt (NeuroGrow Brain Fitness Center, Virginia, Johns Hopkins Medicine, Maryland). Véleménye szerint e vizsgálat eredményei támogatják Kristine Yaffe korábbi publikációit, amelyek szerint globálisan igazoltnak tekinthető, hogy AD-esetek mintegy felében 7 módosítható rizikófaktor áll fenn: a fizikai aktivitás hiánya, az obezitás, a dohányzás, a diabétesz, az alacsony szintű iskolázottság, a depresszió és a hipertónia.

Fotuhi úgy véli, a vizsgálatok eredményei egybevágnak azzal a koncepcióval, mely szerint az időskori Alzheimer-betegség kóroka nem kizárólag a plakkok akkumulációja, hanem különböző tényezők által okozott manifeszt agysorvadás.

A közlemény új teóriát mutat be az időskori demenciát illetően, ez az ún. dinamikus poligon hipotézis. Lényege a komplexitás és heterogenitás, ezek figyelembevételével kívánja megállapítani a korral járó kognitív hanyatlás jellemzőit.

"Ha figyelembe vesszük az időskori kognitív deficit okaként felmerülő számos, potenciálisan kezelhető és megelőzhető etiológiát, ez reményt keltő lehet az egészségügy és a gazdaság számára. Könnyen elképzelhető, hogy középkorú egyéneken a szellemi hanyatlásért okolható tényezők agresszív kezelése csökkenti az agyi atrófia kialakulását, és a demencia létrejöttének kockázatát.”