A kamaszkori rohamivás hosszú távon rombol

A rohamivás (angol kifejezéssel „binge drinking”) – definíciója alapján – férfiak esetében öt vagy több, nőknél négy vagy több adag ital elfogyasztását jelenti két órán belül. Az egyesült államokbeli Centers for Disease Control and Prevention (CDC) adatai szerint 21 éves kor alatt az alkoholfogyasztás körülbelül 90 százaléka a rohamivás kategóriájába tartozik.

A korábbi kutatások már rávilágítottak arra, hogy a rohamivás miként befolyásolja az agy működését – különösen serdülőkorban, amikor az agy még fejlődésben van. A vizsgálatok összefüggést jeleztek a tinédzserkori nagy mennyiségű alkoholfogyasztás, illetve a mielineltérések és a későbbi életszakaszokban jelentkező kognitív zavarok között. A University of Massachusetts Amherst kutatója (a közlemény társszerzője), Heather Richardson ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy egyelőre nem egyértelmű: az agyi eltérések az alkoholfogyasztás közvetlen következményeinek tarthatók-e vagy más tényezők tehetők felelőssé értük.

A kérdés tisztázására Richardson és munkatársai hím serdülőkorú patkányokon tanulmányozták az alkoholfogyasztás hatásait. Ehhez két héten keresztül a kísérleti állatok egyik csoportjának napi gyakorisággal édesített alkoholt adagoltak, míg a másik – kontrollként használt – csoport tagjai édesítetett vizet kaptak.

A szerzők kiemelik, hogy a patkányok – a tinédzserkorú gyermekekhez hasonlóan – előnyben részesítik az édes italokat, és szívesen „megdolgoznak” az italukért oly módon, hogy megnyomnak egy pedált, melyre válaszként hozzájuthatnak az italhoz. Ennek hatására a patkányoknál nagy mennyiségű önkéntes alkoholfogyasztás érhető el, mely hasonló a tizenéves fiatalok rohamivásához. A vizsgálati periódus végén a szerzők megvizsgálták a kísérleti állatok agyát, ezen belül a mielinhüvely állapotát.

Azt találták, hogy a két héten át naponta édesített alkoholt fogyasztó patkányok prefrontális kortexében (a döntéshozatalban és az emóciók kontrolljában alapvető szerepet játszó agyterületen) megfogyatkozott a mielin mennyisége, az édesített vízzel itatott kísérleti állatok prefrontális agykérgében mérhető mielin mennyiségéhez képest. A hónapokkal később – a felnőttkor elérésekor – elvégzett vizsgálatok szerint a serdülőkorban édesített alkoholt fogyasztó patkányok mielinszintje tovább csökkent a prefrontális kortex területén. Megfigyeléseiket így magyarázza Heather Richardson: „Vizsgálatunk újszerű adatokkal szolgált annak bizonyítására, hogy a kora serdülőkori alkoholfogyasztás hosszan tartó mielindeficitet eredményez a prefrontális kortexben. Ez arra utal, hogy az alkohol kedvezőtlenül befolyásolja az agy fejlődését embereknél, és hosszú távú hatást gyakorol arra az agyi régióra, mely fontos funkciót tölt be az impulzuskontrollban és a döntéshozatalban.”

Ezen túlmenően a kutatók azt is megjegyzik, hogy ha a serdülőkorban alkoholt fogyasztó patkányokat felnőttkorban ismét alkoholexpozíciónak tették ki, az agyra kifejtett hatások minden alkalommal hasonlóak voltak, noha a patkányok serdülőkorukban rövidebb ideig és kisebb mennyiségű alkoholt fogyasztottak. A szerzők ezt úgy magyarázzák, hogy tizenéves korban az agy érzékenyebb az alkohol hatásai iránt.

Egy másik kísérletben a patkányok a munkamemóriát igénybe vevő feladatok kaptak felnőtt korukban. A serdülőkorban alkoholt fogyasztó patkányok a feladat során rosszabbul teljesítettek, szemben a serdülőkorban édesített vízzel itatott társaikkal.

Richardson és munkatársai akként értelmezik eredményeiket, hogy a serdülőkori rohamivás – a hosszú távú strukturális agykárosodáson túl – a későbbi életszakaszokban kedvezőtlenül befolyásolja a tanulással és memóriával összefüggő kognitív funkciókat. Reményeik szerint mostani eredményeik új stratégiákhoz vezethetnek el az alkoholfogyasztással összefüggő betegségek kezelésében, és „a prefrontális kortexre fókuszáló kutatás eredményei hozzásegíthetnek bennünket ahhoz, hogy jobban megértsük a mielin funkcióját, illetve azt, hogy a mielinhiány miként járul hozzá más, a prefrontális kortex károsodásával összefüggő pszichiátriai kórállapotok kialakulásához, mint amilyen például az impulzivitás, a Tourette-szindróma vagy a szkizofrénia”.