A késői pubertás hatása a csontsűrűségre

Mivel a serdülőkor a csontépülés szempontjából kritikus időszak, a késői pubertás fokozhatja annak esélyét, hogy az élet későbbi szakaszában osteoporosis és csonttörések alakulnak ki.

„Ha egy adott személynél genetikai hajlam áll fenn a késői pubertásra, akkor csontsűrűsége már gyermekkorban és később felnőttkorban is alacsonyabb lesz” – magyarázza

Dr. Struan F. A. Grant genetikus és munkatársainak a philadelphiai gyermekkórházban folytatott vizsgálatának adatait a Journal of Bone and Mineral Research című lapban publikálták. A szakemberek előtt eddig is ismert volt, hogy a késői pubertás csökkent ásványianyag-sűrűséggel társul, és mindkét állapot az osteoporosis kockázati tényezője. Ez volt az első olyan vizsgálat, melyben a pubertás idejét meghatározó genetikai faktorok és a csontrendszer ásványianyag-sűrűsége közötti korrelációkat elemezték.

A szerzők a NIH által végzett Bone Mineral Density in Childhood Study (BMDCS) elnevezésű vizsgálat adatbázisában szereplő adatokat elemezték. E vizsgálatban több mint 2000 egészséges gyermeknél, serdülőnél és fiatal felnőttnél került sor a csontfejlődés és a növekedés rendszeres évenkénti nyomonkövetésére 2002 és 2010 között.

A mostani vizsgálatban a szerzők egy viszonylag új eszközt, az úgynevezett „genetikai rizikópontszámot” (GRS, genetic risk score) használták többféle genetikai variáns kollektív elemzésére.

A késői pubertást meghatározó több száz genetikai variáns alapján a BMDCS vizsgálatban a genetikai kockázat mértékét jelző pontszámot számítottak és elemezték ennek összefüggéseit a csontsűrűség mérésének eredményeivel. A szerzők ezeket a számításokat a fiúk és lányok esetében külön-külön is elvégezték, és a felnőttkori adatokat is korrelációba hozták a genetikai faktorokkal.

Mindkét nem esetében úgy tűnik, hogy a késői pubertásra vonatkozó GRS alacsonyabb csontsűrűséggel társult abban a 933 fős utánkövetési kohorszban, melynek tagjai mind a hét állapotfelmérésen átestek a vizsgálat során, továbbá a 486 fős keresztmetszeti kohorszban is. Az eredmények attól függően változtak, hogy a test mely részén mérték a csontsűrűséget, a legalacsonyabb értékeket a lumbosacralis gerincen és a csípőn kapták.

A későbbi elemzések arra is fényt derítettek, hogy a késői pubertás felnőtt nőknél és felnőtt férfiaknál is csökkent csontsűrűséggel jár. Serdülőkorú lányok körében szoros ok-okozati korrelációt igazoltak, miközben a serdülőkorú fiúknál nem mutatkozott ilyen összefüggés. A szerzők felvetik, hogy talán a vizsgálatba bevont fiúk mintanagysága nem volt elég nagy szignifikáns hatás kimutatásához.

A jelen vizsgálat alapját a BMDCS adatainak korábbi analízisei képezték. Egy idén korábban megjelent vizsgálat szerint az ásványianyag-épülés még az után is folytatódik, hogy a tinédzserek elérik felnőttkori testmagasságukat, ami a csontrendszer erősítésének fontosságát húzza alá a serdülőkor késői szakaszában.

Egy 2016-ban publikált vizsgálatban azt találták, hogy a fizikailag aktívabb gyermekek és serdülők csontjainak ásványianyag-sűrűsége még azokban az esetekben is nagyobb, amikor a genetikai faktorok inkább gyenge csontozatra hajlamosítanának.

Más szerzők korábban arról számoltak be, hogy epidemiológiai korreláció állhat fenn a késői pubertás, illetve a későbbi életkorban az osteoporosis és a csonttörések kockázata között. A jelen közleményben nem szerepeltek idősebb populációkra vonatkozó adatok, ezért nincs mód az osteoporosis kockázatának direkt genetikai analízisére. a közlemény első szerzője, dr. Diana Cousminer PhD, a pubertás genetikai vonatkozásainak szakértője megemlíti, hogy a munkacsoport jövőbeni célja a kérdés tisztázása idősebb vizsgálati személyek bevonásával.

„Most már tudjuk, hogy a csontrendszer egészsége szempontjából élethosszig tartó kockázatot jelent a késői pubertás, amennyiben erre genetikai hajlam áll fenn. Stratégiákat kell kidolgoznunk a fizikai aktivitás fokozására, hogy a csontrendszer fejlődése során optimalizálhassuk a csontsűrűséget” – összegzik tapasztalataikat a szerzők.