A kismamákat depressziós zavarok veszélyeztetik
A posztpartum depressziós nők majdnem egynegyedének bipoláris zavara volt, és nagy többségüknél a betegséget szorongás kísérte – ezt mutatta ki 1400 eset vizsgálata.
Mint arról dr. Katherine Wisner, a chicagói Northwestern Egyetem munkatársa és kollégái a JAMA Psychiatry online kiadásában beszámoltak, egy 10 000 nemrég szült nőt bevonó pszichiátriai szűrővizsgálatban az derült ki, hogy az 1400 kiszűrt beteg több mint kétharmadának unipoláris zavara volt, általában depresszió, és az állapot gyakran szorongással szövődött.
A beteg nők közül a legtöbben (40,1%) arról számoltak be, hogy pszichiátriai zavaruk a szülés után, a posztpartum időszakban kezdődött. Az esetek mintegy egyharmadában (33,4%) a hangulatzavar kezdete a terhesség idejére esett, és a betegek több mint egynegyedének (26,5%) már a terhesség előtt kezdődött a betegsége.
Bár a leggyakoribb elsődleges diagnózis az unipoláris depresszió volt (68,5%), a szerzők szerint meglepő volt, hogy a betegek 22,6%-ának bipoláris zavara volt.
Mint dr. Wisner kutatócsoportja írta: „Ki kell dolgozni egy olyan terápiás programot, amely a diagnózis és a kezelés alatt támogatja az anyákat és segíti őket abban, hogy visszatérjen normális állapotuk és optimálisan tudjanak működni. A diagnosztikus adatok azt mutatták, hogy a posztpartum időszakban a leggyakoribb zavar a rekurrens major depresszió, amelyet szorongásos zavar, általában generalizált szorongás kísér. A bipoláris zavar felismeréséhez javítani kell a diagnosztikus pontosságot.”
A szerzők megjegyezték, hogy bár a terhességet követő első évben a nők több mint 20%-ának major depressziós zavara van, a terhesség és a posztpartum időszak alatt ezt sokkal ritkábban ismerik fel és kezelik, mint az általános populációban (14%, illetve 26%).
Korábban már javasolták, hogy minden érintett nőben szűrni kell a posztpartum depressziót, és egyes USA-beli államok ezt kötelezővé is tették. A szerzők azonban megjegyezték, hogy ha nincs szisztematikus utánkövetés és intervenció, akkor a szűrés sem nem indokolható, sem nem költséghatékony.
A posztpartum depresszióval kapcsolatosan számos megválaszolatlan kérdés van. Keveset tudni a szűrt nők arányáról, a depresszió kezdetének időpontjáról, arról, hogy a depresszió krónikus-e, azaz megelőzte-e a terhességet és a komorbid pszichiátriai zavarokról.
E kérdések egy részét dr. Wisner és munkatársai a széles körben használt Edinburgh Posztnatális Depresszió Skála (EPDS) alkalmazásával kívánták megválaszolni – ezt a skálát használták a depresszió szűréséhez. Fő kérdéseik azok voltak, hogy mikor kezdődött a depresszió, milyen gyakori a képzelődés arról, hogy a nő kárt tesz magában, és hogy milyen DSM-IV I. tengely elsődleges és másodlagos rendellenességek társulnak a posztpartum depresszióhoz.
A szűrőprogramot az összes olyan nőnél alkalmazták, aki élő gyermeket szült a pittsburgh-i Magee-Women’s Kórházban. A program úgy kezdődött, hogy egy ápolónő vagy egy szociális munkás informális látogatást tett a szült nőnél még a kórházi tartózkodás ideje alatt, majd 4–6 héttel a szülés után telefonon végezték el a szűrést.
Azoknak a nőknek, akiknél a szűrés eredménye pozitív volt (EPDS pontszám ≥10), felajánlották, hogy otthonukban egy pszichiáter kivizsgálja őket; ez, hacsak lehetséges volt, 2 héttel a szűrés után történt meg.
A 10 000 nő közül 1396-nak volt pozitív a szűrési eredménye, s közülük 826-ot keresett fel egy pszichiáter az otthonában és 147-et telefonon diagnosztizáltak.
A posztpartum depressziós nők fiatalabbak voltak, gyakrabban voltak egyedülállók, afroamerikaiak, államilag biztosítottak és kevésbé képzettek, mint a nem depressziósak.
Azoknak a nőknek a 19%-ánál, akiknek EPDS pontszáma ≥10 volt, fordultak elő önkárosító képzelgések, bár ezek legtöbbje azt mondta, hogy csak ritkán.
A szorongásos zavarok elvétve voltak csak elsődleges diagnózisok, azonban az otthonukban meglátogatott nők kétharmadának komorbid pszichiátriai betegsége volt, ami az esetek 83%-ában szorongás volt.
Forrás: MedPage Today
