A korai pubertás fokozza a felnőttkori depresszió kockázatát
Egy nemrégiben nyilvánosságra hozott vizsgálat szerint az átlagosnál koraibb pubertás a depresszív tünetek és az antiszociális viselkedés magasabb kockázatával társul felnőttkorban.
A pubertás nehéz időszak lehet, bármilyen életkorban is következik be, ám a lányok átlagosan korábban átesnek rajta, és számukra többnyire nagyobb problémákat is okoz ez az átmeneti periódus.
A korábbi vizsgálatok tanúsága szerint az első bevezető időszak, a menarche mentális zavarokkal társulhat, többek között depresszióval, szorongással, evészavarokkal, szerhasználattal és gyenge iskolai teljesítménnyel serdülőkorban. Bár ezeket az összefüggéseket korábban már széles körűen elemezték, a pontos okokat eddig még nem sikerült feltárni. Annyi bizonyosnak látszik, hogy többrétű korrelációról lehet szó.
A testi változásokkal egy időben túlságosan nagymértékben megváltoznak a szociális szerepek és kapcsolatok is. Korai pubertás esetén a lányok fiatalabb korban szembesülnek ezekkel a komplex szociális interakciókkal, ami kognitív és emocionális feszültséget kelt bennük. Ha az agyban bekövetkező változások túlságosan korán érik a szervezetet, némiképpen fokozhatják a pszichológiai problémák iránti fogékonyságot.
A korai menarche és a serdülőkori mentális problémák közötti összefüggéseket részletesen elemző vizsgálatok száma több százra tehető, ennek ellenére csak kevés kutatás foglalkozott azzal, hogy ennek hatása mennyiben érvényesült a későbbi életszakaszokban. A Pediatrics című lapban nemrégiben nyilvánosságra hozott vizsgálatban a National Longitudinal Study of Adolescent Health adatait dolgozták fel, melyben csaknem 8000 nőt követtek nyomon 14 éven keresztül. Ezen belül különös figyelmet fordítottak a depresszió és antiszociális viselkedés (pl. szerhasználat, lopás, illegális cselekmények) előfordulására.
Korai menarchét követően nagyobb arányban lépnek fel depresszív tünetek, és fordul elő antiszociális viselkedés serdülőkorban és fiatal felnőttkorban, és a korrelációt valójában ugyanolyan szorosnak találták fiatal felnőttkorban (28 éves kor körül), mint serdülőkorban.
„Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a pubertás emocionális vonatkozásai sokkal távolabbra hatnak, mint azt a korábbi kutatások alapján gondolhatnánk. Egyben azt is jelzik, hogy a korai nemi fejlődés olyan útra irányíthatja a lányokat, melyről később nagyon nehéz lehet letérniük” – magyarázzák a szerzők.
A hosszú távú pszichoszociális problémák mögött többféle tényező is meghúzódik, például hormonális, fizikális és emocionális faktorok. A felnőttkorra áthúzódó jelleg részben azzal is magyarázható lehet, hogy egyetlen depressziós epizód is fokozza annak esélyét, hogy a későbbiekben több ilyen is bekövetkezik. Vagyis akinél egy depressziós epizód előfordul (bármely okból és bármely időszakban), annál később nagyobb valószínűséggel ismétlődik hasonló. Azt is meg kell jegyezni, hogy gyermek- vagy serdülőkori depresszió eseteiben súlyosabb tünetekre és gyakoribb visszatérésre kell számítanunk.
A szerzők emellett egy további összefüggésre is felhívják a figyelmet: „Mivel gyakran a serdülőkor alapozza meg a további karriert, az ebben az időszakban kóros pszichológiai folyamaton átmenő lányok iskoláztatási és munkahelyi esélyei gyakran beszűkülhetnek, melyet az életkori stresszorhatások még tovább súlyosbíthatnak.”
A helyzetet tovább bonyolíthatja a kortársakkal való kapcsolat. Ezen belül előfordulhat, hogy a fizikálisan fejletlenebb kortársakkal való együttlét feszültséget kelt az egyénben, emiatt inkább idősebbek társaságát keresi, ami fokozhatja az antiszociális viselkedés kockázatát.
A fenti megállapítások jelentőségét az adja, hogy a pubertás átlagos életkora az utóbbi fél évszázadban jelentősen előbbre tolódott, ezért egyre nagyobb figyelmet kell, hogy kapjanak az ezzel összefüggő mentális problémák.
