hirdetés

A morfin lassítja a gyógyszerek felszívódását

Akut szívinfarktusban a morfin lelassítja a gyógyszerek gyomorból történő felszívódását és csökkentheti a trombocita-gátlásra adott korai választ.

hirdetés

Egy új vizsgálat szerint a primér perkután koronária intervenció (PCI) alatt álló, akut ST-szakasz elevációval járó szívinfarktusos (STEMI) betegeknél az erős mellkasi fájdalom enyhítésére szolgáló morfin gyengíti a betegek antitrombotikus kezelésre adott válaszát azokhoz képest, akik nem részesültek morfin kezelésben. A mentőkocsiban a telítő adag aszpirin plusz ticagrelol (vagy clopidogrel) kezeléssel egy időben (egy órán belül) morfin kezelésben is részesülő betegeknél a trombocita-aktivitás romlását lehet mérni, mely viszont 48 órán belül eltűnik.

Az amerikai kardiológusok kollégiuma (ACC) chicagói találkozóján, 2016. április 2.-án Dr. Manivannan Srinivasan és munkatársai (East and North Hertfordshire NHS Trust, Egyesült Királyság) kifejtették, hogy az akut szívinfarktusban szenvedő betegek fájdalmának és szorongásának enyhítésére mindennapos a morfin használata, de tudni kell, hogy a morfin lelassítja a gyomor ürülését. Ilyen módon a morfin késlelteti az egyéb gyógyszerek felszívódását, így pl. a stent elzáródását és a reinfarktust akadályozó (trombocita gátló) ADP-receptor antagonistákét. Olyan alternatív lehetőségekben kellene gondolkodni, mint pl. az i.v. adható nem opioid fájdalomcsillapítók (paracetamol), és a gyomor-ürülést elkerülő, trombocita-aggregáció gátlók, trombózis elleni i.v. adható glikoprotein II/b/IIIa gátlók (abciximab, eptifibatide, tirofiban) vagy a direkt trombin gátló bivalirudin. Egyébként a morfin ilyen halasztó hatása már az European Association of Percutaneous Cardiovascular Interventions (EuroPCR) 2014-es párizsi találkozóján is felmerült, ahol az olasz Dr. Guido Parodi öt klinikai vizsgálat analízise alapján kifejtette, hogy a morfint nem kapó betegeknél az új típusú trombózis-gátlókra (presugrel és ticagrelol) a trombocita reaktivitás meredekebben csökkent, mint a morfinnal kezelteknél. Ez a különbség az első órában statisztikailag szignifikánsan kimutatható volt, később csökkent, a nyolcadik órában eltűnt. A jelenséget Dr. Parodi a morfint kapóknál leginkább a hányinger-hányással, valamint a gasztrointesztinális tranzit-idő csökkenésével magyarázta (Wood).

Az új vizsgálatban Farag, Srinivasan és Gorog 125 ST-elevációval járó szívinfarktusban szenvedő betegnél végeztek primér percután koronária beavatkozást. A betegek nagy része (101 beteg, 81%) még a beérkezés előtt morfint kapott. A betegek 93%-a férfi volt, átlagos életkoruk 66 év volt, kb. 50 %-uk szenvedett magas vérnyomásban, 42%-uk dohányzott és 16%-uknak 2-es típusú diabétesze volt. Az összes beteg 300 mg töltő-adag aszpirint kapott 600 mg klopidogrel (102 beteg), vagy 180 mg ticagrelol (13 beteg) mellett. A 30-60 perc közötti időszakban a helyszínen végzett vérvizsgálatok alapján értékelték az elzáródást képző trombus keletkezéséig várható időt (occlusion time) és a folyamatos áramlást biztosító endogén trombolízisig eltelt időt (lysis time).

Az opiát fájdalomcsillapításban nem részesült betegeknél – a morfint kapókhoz képest – rövidebb volt az okklúziós idő (358±143 sec vs 670±134 sec, p<0,001), ami a fokozott trombocita reaktivitásra utalt, és hosszabb volt a lízis idő átlaga (1392 s vs 1084 s, p=0,006), ami a csökkent trombolitikus potenciált jelezte. Két nap múltán gyakorlatilag nem volt különbség ez értékek között: az okklúziós idő 485±142 s vs 552±173 s volt, míg a lízis idő 1322s (1187-1587) vs 1184 s (1051-1405) volt, a különbség sehol sem szignifikáns.

Bár nem képezte a megfigyelés tárgyát, de megjegyzendő, hogy a kórházban nem szignifikáns különbség alakult ki a morfint kapó 102 beteg kárára a morfint nem kapó 24 beteggel szemben: 1 halál vs 0 halál, 1 szívinfarktus vs 0 szívinfarktus, 2 stroke vs 0 stroke.

A morfinnal kezelt STEMI-ben szenvedő betegeknél tehát növekedett a trombociták reaktivitása, és sérült az endogén trombolízis is azokhoz képest, akik nem kaptak opiátot, mely különbség viszont két nap után eltűnt. A hatás az elhúzódó gyomor-ürüléssel lehet összefüggésben. További kutatásokat és megfigyeléseket igényel az, hogy ez a hatás befolyásolhatja-e a későbbi trombózisok kockázatát, illetve, hogy az opiátot nem tartalmazó fájdalomcsillapítás előnyösebb lenne-e ebben a helyzetben.  

 

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

1. Heartwire from Medscape > Conference News

2. American College of Cardiology

3. Heartwire from Medscape > Conference News 

Dr. N. T.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.