A morfin lassítja a gyógyszerek felszívódását
Akut szívinfarktusban a morfin lelassítja a gyógyszerek gyomorból történő felszívódását és csökkentheti a trombocita-gátlásra adott korai választ.
Egy új vizsgálat szerint a primér perkután koronária intervenció (PCI) alatt álló, akut ST-szakasz elevációval járó szívinfarktusos (STEMI) betegeknél az erős mellkasi fájdalom enyhítésére szolgáló morfin gyengíti a betegek antitrombotikus kezelésre adott válaszát azokhoz képest, akik nem részesültek morfin kezelésben. A mentőkocsiban a telítő adag aszpirin plusz ticagrelol (vagy clopidogrel) kezeléssel egy időben (egy órán belül) morfin kezelésben is részesülő betegeknél a trombocita-aktivitás romlását lehet mérni, mely viszont 48 órán belül eltűnik.
Az amerikai kardiológusok kollégiuma (ACC) chicagói találkozóján, 2016. április 2.-án Dr. Manivannan Srinivasan és munkatársai (East and North Hertfordshire NHS Trust, Egyesült Királyság) kifejtették, hogy az akut szívinfarktusban szenvedő betegek fájdalmának és szorongásának enyhítésére mindennapos a morfin használata, de tudni kell, hogy a morfin lelassítja a gyomor ürülését. Ilyen módon a morfin késlelteti az egyéb gyógyszerek felszívódását, így pl. a stent elzáródását és a reinfarktust akadályozó (trombocita gátló) ADP-receptor antagonistákét. Olyan alternatív lehetőségekben kellene gondolkodni, mint pl. az i.v. adható nem opioid fájdalomcsillapítók (paracetamol), és a gyomor-ürülést elkerülő, trombocita-aggregáció gátlók, trombózis elleni i.v. adható glikoprotein II/b/IIIa gátlók (abciximab, eptifibatide, tirofiban) vagy a direkt trombin gátló bivalirudin. Egyébként a morfin ilyen halasztó hatása már az European Association of Percutaneous Cardiovascular Interventions (EuroPCR) 2014-es párizsi találkozóján is felmerült, ahol az olasz Dr. Guido Parodi öt klinikai vizsgálat analízise alapján kifejtette, hogy a morfint nem kapó betegeknél az új típusú trombózis-gátlókra (presugrel és ticagrelol) a trombocita reaktivitás meredekebben csökkent, mint a morfinnal kezelteknél. Ez a különbség az első órában statisztikailag szignifikánsan kimutatható volt, később csökkent, a nyolcadik órában eltűnt. A jelenséget Dr. Parodi a morfint kapóknál leginkább a hányinger-hányással, valamint a gasztrointesztinális tranzit-idő csökkenésével magyarázta (Wood).
Az új vizsgálatban Farag, Srinivasan és Gorog 125 ST-elevációval járó szívinfarktusban szenvedő betegnél végeztek primér percután koronária beavatkozást. A betegek nagy része (101 beteg, 81%) még a beérkezés előtt morfint kapott. A betegek 93%-a férfi volt, átlagos életkoruk 66 év volt, kb. 50 %-uk szenvedett magas vérnyomásban, 42%-uk dohányzott és 16%-uknak 2-es típusú diabétesze volt. Az összes beteg 300 mg töltő-adag aszpirint kapott 600 mg klopidogrel (102 beteg), vagy 180 mg ticagrelol (13 beteg) mellett. A 30-60 perc közötti időszakban a helyszínen végzett vérvizsgálatok alapján értékelték az elzáródást képző trombus keletkezéséig várható időt (occlusion time) és a folyamatos áramlást biztosító endogén trombolízisig eltelt időt (lysis time).
Az opiát fájdalomcsillapításban nem részesült betegeknél – a morfint kapókhoz képest – rövidebb volt az okklúziós idő (358±143 sec vs 670±134 sec, p<0,001), ami a fokozott trombocita reaktivitásra utalt, és hosszabb volt a lízis idő átlaga (1392 s vs 1084 s, p=0,006), ami a csökkent trombolitikus potenciált jelezte. Két nap múltán gyakorlatilag nem volt különbség ez értékek között: az okklúziós idő 485±142 s vs 552±173 s volt, míg a lízis idő 1322s (1187-1587) vs 1184 s (1051-1405) volt, a különbség sehol sem szignifikáns.
Bár nem képezte a megfigyelés tárgyát, de megjegyzendő, hogy a kórházban nem szignifikáns különbség alakult ki a morfint kapó 102 beteg kárára a morfint nem kapó 24 beteggel szemben: 1 halál vs 0 halál, 1 szívinfarktus vs 0 szívinfarktus, 2 stroke vs 0 stroke.
A morfinnal kezelt STEMI-ben szenvedő betegeknél tehát növekedett a trombociták reaktivitása, és sérült az endogén trombolízis is azokhoz képest, akik nem kaptak opiátot, mely különbség viszont két nap után eltűnt. A hatás az elhúzódó gyomor-ürüléssel lehet összefüggésben. További kutatásokat és megfigyeléseket igényel az, hogy ez a hatás befolyásolhatja-e a későbbi trombózisok kockázatát, illetve, hogy az opiátot nem tartalmazó fájdalomcsillapítás előnyösebb lenne-e ebben a helyzetben.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
1. Heartwire from Medscape > Conference News
