A nephrosis szindróma kóreredete és kezelése
FŐ SZEMPONTOK
- A nephrosis szindróma kórismézésének elengedhetetlen feltétele a proteinuria igazolása, amelyben az albumin aránytalanul nagyobb arányban képviselteti magát, mint a globulin.
- A kórkép diagnosztikai kritériuma a generalizált oedema, a hypoproteinaemia, a reggeli első vizelet 2-nél nagyobb fehérje/kreatinin aránya vagy a 24 óra alatt ürített vizelet fehérjetartalmának 50 mg/kg érték fölé emelkedése, valamint a hypercholesterinaemia.
- Vesebiopszia általában nem szükséges a gyermekkori nephrosis szindróma akut szakaszában, különösen a kezdeti periódusban.
- A primer gyermekkori nephrosis szindróma kezelése szupportív, melyet alapvetően a klinikai állapot határoz meg.
- A gyógyulás akkor tekinthető tartósnak, ha a gyermek gyógyszer nélkül két éven túl is tünetmentes.
Bevezetés
A 18 évnél fiatalabb egészséges gyermekek között a nephrosis szindróma becsült éves incidenciája 2–7/100 000, ami viszonylag gyakori súlyos megbetegedést jelent a gyermekgyógyászatban. A ritka kongenitális nephrosist kivéve a betegség jelentkezésének csúcsa a 2–3 éves korra esik. Az érintett gyermekek nagyjából fele 1–4 éves, a betegek 75%-a 10 évnél fiatalabb. Ráadásul, a nephrosis szindrómának még a legjobb indulatú formája is természeténél fogva visszatérő betegség, így minden frissen jelentkező eset manifeszt betegségben folytatódhat bizonyos ideig. A nephrosis szindróma az egyik leggyakoribb betegség, mely gyermeknefrológiai kivizsgálást indokol, jóllehet a betegség alattomos kezdete miatt gyakran késik a diagnózis.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
