A prosztata alakja és megjelenése a rák indikátora lehet
Az előzetes számítógépes képalkotó vizsgálatok szerint a prosztata alakja és mirigykompartmentje – az úgynevezett átmeneti zóna – alapvetően különbözik attól függően, hogy adott esetben áll-e fenn prosztatarák vagy sem – állítják a Case Wester Reserve University kutatói.
A Scientific Reports című lapban most megjelent -70 beteg prosztata-MR-felvételeinek összehasonlítása alapján gyűjtött - adatok új módszerek alapját jelenthetik a prosztatarák diagnosztikájában és talán a tumor agresszivitásának meghatározásában is.
Dr. Anant Madabhushi vezetésével zajló vizsgálat során a korábbi gyakorlattal szemben - amikor a felvételeket alkotó képelemek (pixelek) intenzitását elemezték – a prosztata alakja alapján el tudták dönteni, hogy a felvételen rákos vagy nem daganatos prosztata képa látható-e.
Mivel a pixel intenzitása változhat, a prosztata alakja azonban rugalmas, az MR-felvételek értékelése során a jelentős variabilitás igen nagy véleménykülönbségek forrása lehet azzal kapcsolatban, hogy adott esetben prosztatarákkal állunk-e szemben, ami viszont felesleges biopsziákhoz és kezelésekhez vezethet. Az American College of Radiology és más szakmai szervezetek standardokat dolgoztak ki a bizonytalanságok csökkentésére.
A prosztata alakjában mutatkozó különbségek elemzésére a szerzők 35 rákos prosztatáról készítettek MR-felvételeket, és az észlelt adatokat az alakra vonatkozó statisztikai atlaszba jegyezték fel. Ezt követően 35 egészséges személy prosztatájáról is készült MR-vizsgálat, mely egy második atlasz alapját képezte. Majd a szerzők összehasonlították a két atlaszt, ezzel kigyűjtve a prosztatarákra és benignus prosztata-hiperpláziára jellemző képi sajátosságokat. Az összehasonlítás egyértelmű, statisztikailag szignifikáns különbségeket tárt fel a tumoros és tumormentes prosztaták között mind alakjukat, mint az úgynevezett átmeneti zónát (a mirigy centrális részét) és magát a teljes mirigyet tekintve.
Az egyes intézetekből származó felvételek elemzése alapján a szerzők azt találták, hogy ezek a jellegzetességek, illetve különbségek függetlenek attól, mely intézményben történt a vizsgálat. Madabhushi úgy látja, hogy amennyiben a prosztata alakja a prosztatarák megbízható markerének bizonyul, úgy radiológiai mérésekkel kombinálva pontosan elkülöníthető egymástól a tumoros és az ép szövet.
A Journal of Magnetic Resonance Imaging decemberi számában megjelent közleményükben Madabushi és munkatársai arról számolnak be, hogy az átmeneti zónát körülvevő perifériás zóna mikroarchitektúrája és heterogenitása alapján képesek voltak a daganatot pontosan azonosítani.
A kutatás mostani periódusában a szerzők már azon dolgoznak, hogy olyan radiomikai jellemzőket tudjanak azonosítani a perifériás és átmeneti zóna vonatkozásában, melyek a prosztata alakjának elemzésével kiegészítve prediktorként használhatók annak eldöntésére, hogy adott esetben áll-e fenn prosztatarák vagy sem. Ezen kívül arra is választ keresnek, igazolhatók-e olyan alakbeli különbségek, melyek alapján elkülöníthetők egymástól a prosztatarák agresszív, illetve lassabban progrediáló formái – mely alapvető információ a kezelés megtervezése során.
