A rotavírus különösen kedveli az „A” vércsoportú személyeket

E megállapítás paradigmaváltáshoz vezethet azon kutatások terén, melyekkel azt igyekeznek tisztázni, hogy a bélpatogén rotavírus milyen úton hozza létre a humán infekciót – írják a Baylor College of Medicine kutatói a Nature című lapban.

A felfedezés jelentőségét az adja, hogy a rotavírus a bélrendszeri fertőzések jelentős kórokozója, a csecsemőket fenyegető súlyos hasmenés és következményes folyadékhiányos állapot vezető oka szerte a világon. A rotavírus-fertőzés halálos áldozatainak számát évente 500 ezerre teszik világszerte.

Az említett vírustörzs P[14]-nek nevezett alapeleme ad magyarázatot arra, hogy a vírus miként tudja megfertőzni az embert – mondja dr. B. V. Venkataram Prasad, a BCM biokémikus és molekuláris biológus professzora. Az állatokat megbetegítő rotavírus-törzsek egy terminális sziálsavmolekula útján, glikánon keresztül kapcsolódnak a gazdasejthez. Nem figyelhető meg ugyanakkor hasonló folyamat a humán fertőzést okozó törzseknél, és a kutatók úgy vélik, hogy a humán rotavírusok nem terminális, hanem belső sziálsavmolekula révén kötődnek a glikánhoz. Ennek pontos mechanizmusa azonban egyelőre még nem ismert.

„Arra keressük a választ, hogy a rotavírus utóbbi genotípusa hogyan ismeri fel a celluláris glikánt” – emelik ki a szerzők. – Az Emory Egyetem orvoskarának szakembereivel elvégeztük a glikán szerkezeti elemzését annak meghatározására, mely glikánok lépnek interakcióba a vírus releváns – VP8*-nak nevezett – részével. Az A hisztokompatibilitási vércsoportantigén bizonyult az egyetlennek, mely kölcsönhatásba lépett a VP8* vírusrészecskével. Ez meglepett bennünket, hiszen glikán–sziálsav kapcsolatot feltételeztünk, az említett antigén azonban nem tartalmaz sziálsavat.”

Amikor azonban Prasad laboratóriumának egyik munkatársa, dr. Liya Hu meghatározta a VP8* domén szerkezetét, akkor ebből az derült ki, hogy az A típusú glikán pontosan ugyanabban a lokalizációban kötődik a vírusproteinnel, mint sziálsav az állatokat megfertőző rotavírus esetében. A hisztokompatibilitási vércsoportantigénekről ismeretes, hogy elősegítik a norovírus és a Helicobacter pylori bélsejtekhez való tapadását, e jelenséget azonban a rotavírus esetében még nem tapasztalták. Hu krisztallográfiával végzett strukturális vizsgálata olyan finom eltéréseket tárt fel a vírus VP8* doménjének szerkezetében, mely lehetővé teszi, hogy az receptorként használja az említett A vércsoportantigént.

A BCM molekuláris virológiai és mikrobiológiai laboratóriumának munkatársaival együttműködve Prasad munkacsoportja kimutatta, hogy könnyen megfertőzhetők az említett rotavírus-törzzsel azok a laboratóriumi sejtek, melyeket úgy manipuláltak, hogy A hisztokompatibilitási vércsoportantigént expresszáljanak. Nem jött létre ilyen könnyen a fertőzés ugyanakkor azoknál a sejteknél, melyeknél ez az antigén nem volt megtalálható. Az A hisztokompatibilitási antigénnel szembeni antitest hatására bélsejttenyészetben gátlódott a vírusinfekció.

„Senki nem számított erre az eredményre. Lehet, hogy új kutatási területet találtunk a bélrendszeri patogénekkel kapcsolatban? Elképzelhető, hogy más vírusok is a vércsoportantigéneket használják belépési kapunak a sejtekbe?” – teszi fel a kérdést Prasad.

A további kutatások során egy másik, P[9] jelű rotavírus-törzset is azonosítottak, mely esetében szintén a vércsoport-hisztokompatibilitási antigén szolgál receptorként, és felmerül, hogy több ilyen törzs is létezik.

A mostani kutatások jelentősége abban áll, hogy újszerű mechanizmus lehetőségét veti fel annak magyarázataként, hogy bizonyos rotavírusok miként tudnak átjutni egyes patásokról (pl. ló, zebra, sertés, birka) az emberre.

A kutatók azt találták, hogy a p[14] törzzsel fertőződött személyek A vércsoportúak voltak, az esetleges oki összefüggés megerősítése azonban további kutatásokat igényel. Ennek során nagyobb fertőzött populációkban kell majd elemezni a most felvetett korrelációt. A mostani megállapítások egyben evolúciós kérdéseket is felvetnek azzal kapcsolatban, miért eltérő az emberek vércsoportja, illetve felmerül az is, hogy evolúciós változásokat indított el, amikor a patogén először jutott be humán sejtbe.