A savcsökkentők veszélyei

A protonpuma gátlópantoprazol és omeprazol a leggyakrabban felírt gyógyszerek közé tartoznak. Számos betegség hatékony szerei, alkalmazásuk nyomán majdnem teljesen eltűntek a fekélyek miatti Bilroth I vagy Bilroth II gyomorrezekciós műtétek, de a savcsökkentők alkalmazása, elsősorban recept nélküli szabad hozzáférésük nem veszély nélkül való.

Ziyad Al-Aly a Washingtoni Egyetem orvoskarán  a protonpumpa gátlók (PPI) hosszú távú alkalmazásának hatásaira volt kíváncsi. Első becslésként a közel 6 millió amerikai veterán adatait tartalmazó kohorsz tanulmány adataiból a különböző gyógyszercsoportok hatásait hasonlította össze: nevezetesen a közel 275000 betegnek felírt PPI és 75000-nek felírt H2 blokkoló hatását. Valamennyi beteget 5,6 éven át követtek.

Azt tapasztalták, hogy a PPI-t szedők halálozása jelentősen, mintegy 25%-kal nőtt, egyértelmű volt azonban, hogy gyakrabban rendeltek PPI-okat azon betegeknek, akik több, egyéb súlyos betegséggel küszködtek. Ezt a statisztikai torzítást a szerzők különböző matematikai eljárásokkal próbálták korrigálni. Az alkalmazott torzítást kiküszöbölő módszer függvényében a PPI-ok mortalitásnövelő hatása 16-21%-osnak adódott, szignifikánsan magasabbnak, mint a H2-blokkolóké. Számításai szerint ez évente 500 betegenként egy - PPI szedése miatt lép fellépő- további halálesetet jelent.

Michael Howell (Harvard Medical School, Boston) megfigyeléses vizsgálata is alátámasztja a PPI-ok veszélyeit: ő 101796 beteg kórházból történő elbocsátásának diagnózisát elemezve azt találta, hogy a nosocomialis Clostridium difficile fertőzés veszélye kapcsolatot mutatott a gyomorsavcsökkentéssel: H2-blokkolók szedése 53, PPI-ok pedig 74%-kal növelték a fertőződés kockázatát. Hasonló hatással járt, ha a betegeket a gasztrointesztinális vérzés megakadályozása érdekében kezelték protonpumpa-gátlókkal.

Amy Linsky (Boston Medical Center) 1200, különböző eredetű Clostridium difficile fertőzéses eset retrospektiv vizsgálatakor azt tapasztalta, hogy a metronidazollal vagy vancomicinnel sikeresen kezelt betegek 18,5%-ánál újult ki a fertőzés, de akik PPI-t kaptak, azok körében a kiújulási arány 25,2% volt.

Shelly L. Gray (University of Washington) és munkatársai a PPI szedés és a törések kapcsolatát vizsgálva 161806 Women’s Health Initiative-ben fellelhető betegadatból. Az 50 - 79 éves betegeknél 21247 fraktúrát regisztráltak. A PPI-t szedőkben a gerinctörés 47%-os növekedést mutatott, az alkar- és csukló fraktúra pedig 25%-kal nőtt. Feltételezésük szerint egyik ok a tápanyagok, nevezetesen a kálcium vagy a D-vitaminok felszívódásának megváltozásában rejlik.

A PPI-ok "bűnlajstroma" azonban ezzel még közel sem ér véget: kapcsolatba hozták az akut intersticiális nephritis, a miokardiális infartus, a demencia és a pneumonia kialakulásának növekedésével. A kapcsolat minden esetben statisztikailag igazolt, de nem oksági. Mindezek alapján azonban érdemes megfontolni felírásukat.

Dr. Matthias Ebert a Mannheimi egyetem professzora hangsúlyozza, hogy a PPI-ok igen fontos szerek a gasztroözofagális reflux, a gasztro-duodenális fekélyek kezelésében és számos esetben, amikor a gyomor védelmére van szükség. Hasznosságuk irritábilis bél szindrómában azonban még nem bizonyított, és mint minden gyógyszer estében, a PPI-oknál is veszélyt jelent, hogy recept nélkül, ellenőrizetlenül is szedik a betegek. A kontrollálatlan szedés rebound hatást eredményezhet, ezért fontos, hogy a betegek semmiképp se alkalmazzák tartósan orvosi ellenőrzés nélkül.