Protonpumpa gátlók és stroke-kockázat

Egy 245000 fős felnőtt dániai populáció adatai azt jelezték, hogy a gyomorégés miatt protonpumpa-inhibitorokat (PPI) szedő betegek csoportjában egyötödével nagyobb volt az ischaemiás stroke előfordulásának esélye (az ischaemiás stroke az összes stroke-esetek körülbelül 85 százalékát teszi ki).

A közlemény első szerzője dr. Thomas Sehested, a koppenhágai Dániai Szív Alapítvány (Danish Heart Foundation) munkatársa, aki a közelmúltban számolt be kutatási eredményeikről az American Heart Association éves kongresszusán New Orleansban.

Dr. Sehested és munkatársai megjegyzik, hogy már a korábbi vizsgálatok is összefüggésbe hozták a PPI-ket vaszkuláris károsodásokkal. Ennek nyomán szerették volna kideríteni, hogy e szercsoport szedése valóban fokozza-e az ischaemiás stroke előfordulásának valószínűségét, ami azért is igen fontos kérdés, mivel a PPI-k használata egyre szélesebb körben terjed.

Vizsgálatukban 244679 dániai felnőtt adatait elemezték, akiknek átlagéletkora 57 év volt, és akiknél gyomortáji fájdalom és emésztési zavar miatt endoszkópos vizsgálatra került sor.

Az átlagosan 6 éves utánkövetés során 9489 személynél regisztrálták első ischaemiás stroke-esemény előfordulását.

Az elemzések négyféle PPI-re terjedtek ki: az omeprazolra, a pantoprazolra, a lansoprazolra és az esomeprazolra. Arra keresték a választ, hogy a felsorolt szerek szedése összefüggésbe hozható-e az ischaemiás stroke kockázatával.

A szerzők összességében azt találták, hogy PPI-kezelés mellett 21 százalékkal nagyobb eséllyel fordul elő ischaemiás stroke, mint az e szereket nem szedő betegek körében. Kis dózisú PPI-terápia mellett a kockázat csak csekély mértékben vagy egyáltalán nem fokozódott, míg a reflux kezelésében alkalmazott másik hatóanyagcsoport, a H2-blokkolók esetében nem látták igazoltnak a korrelációt az emelkedett stroke-kockázattal.

A négy PPI-t a legnagyobb dózisban szedő betegek csoportjában a lansoprazol stroke-kockázatot fokozó hatása bizonyult a legjelentősebbnek: e szer szedése mellett 94 százalékkal emelkedett az ischaemiás stroke előfordulásának valószínűsége.

A szerzők egy sor tényezőt figyelembe vettek, melyek befolyásolhatják az összefüggéseket, ilyen például az életkor, a nem, a magas vérnyomás, a pitvarfibrilláció, valamint az szív- és érrendszert igazoltan károsan befolyásoló egyéb gyógyszerek egyidejű szedése.

A vizsgálat obszervációs jellege miatt nem volt alkalmas annak kimondására, hogy ok-okozati összefüggés állna fenn a PPI-szedés és az ischaemiás stroke fokozott kockázata között. A szerzők mindazonáltal arra intenek, hogy adataik fényében kellő körültekintés szükséges e szerek szedése során, különösen annak ismeretében, hogy az említett hatóanyagok egy része vény nélkül kapható készítmények formájában is hozzáférhető.

„Korábban a PPI-ket teljesen biztonságosnak gondoltuk, melyek alkalmazása kapcsán egyáltalán nem kell mellékhatások előfordulásával számolnunk. Mostani vizsgálatunk újabb kérdéseket vet fel e szerek kardiovaszkuláris biztonságosságára vonatkozóan” – emeli ki a vizsgálat vezetője. Dr. Sehested megjegyzi, hogy az orvosoknak ugyancsak gondosan mérlegelniük kell, hogy rendelnek-e betegeiknek ilyen szereket, és ha igen, milyen hosszú ideig alkalmazzák azokat. „Korábbi felmérések alapján tudjuk, hogy a betegek jelentős része jóval hosszabb ideig szedi ezeket a gyógyszereket, mint az indokolt lenne” – teszi hozzá.

A szerzők véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatokat tartanak szükségesnek a PPI-használat és a kardiovaszkuláris kockázat közötti korrelációk tisztázására.