A stroke-betegek ellátásának aktuális problémái 2004-ben

A nemzetközi összehasonlító epidemiológiai vizsgálatok az 1980-as években felhívták a figyelmet arra, hogy Magyarországon kiemelkedően nagy (Európában a második legnagyobb) a stroke-kal összefüggő halálozás. További nyugtalanító tényező volt, hogy a stroke-halálozás évi növekedése az összehasonlításban részt vevő európai országok közül nálunk volt a leggyorsabb ütemű. Ez indította arra a vaszkuláris neurológiával foglalkozó szakembereket, hogy javaslatot tegyenek az egészségügyi kormányzat számára ennek a helyzetnek a gyors és radikális megváltoztatására.

A stroke elleni küzdelem nemzeti programja (Nemzeti Stroke Program), amely Európában talán elsőként igyekezett globális elemzést és megoldási módot javasolni, abból a tényből indult ki, hogy a nagy arányú hazai stroke-halálozás részben a fel nem ismert, kezeletlen kockázati betegségek, részben a szervezetlen és nem megfelelő színvonalú akut stroke-beteg-ellátás számlájára írható. Az első kérdéskör – a vaszkuláris kockázati tényezők felismerése és kezelési stratégiák kidolgozása – túlnőtt a neurológus szakma részvételére számító cselekvési program lehetőségein. Ezért a törekvéseket a program a másik problémakör megoldására koncentrálta: az ellátás megszervezésétől a nagy korai halálozás mérséklését reméltük. Ezt stroke-részlegek, stroke-központok kialakításával, a stroke-diagnosztika feltételrendszerének megteremtésével igyekeztünk elérni. Ugyancsak megfogalmazódott a korai rehabilitáció, a gondozás szükségessége. Végezetül a program megfogalmazta, hogy a széles körű felvilágosító munka a lakosság egészségügyi ismereteinek bővítése nélkül nem lehetséges. A tünetek korai felismerése, a gyors és eredményes kórházba kerülés a lakosság közreműködését igényli, a megoldás kulcsa tehát az érintett betegek és hozzátartozóik kezében van.