A szerkesztőbizottságtól

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

E számunk Hazai aktualitás rovatába az Országos Sportegészségügyi Intézet munkatársai írtak igen olvasmányos összefoglalót az egyre dinamikusabban fejlődő molekuláris biológia és az egyre gyakrabban előforduló sportsérülések összefüggéseiről. Bár az eljárások nagy része még a kísérletek szakaszában jár, a közeli jövő nagy terápiás lehetőségeit hordozzák az izom-, porc-, szalag- és csontsérülések kezelése terén.

Az Orvostovábbképző Szemle jelen számának vezető témája az ST-eleváció nélküli coronaria-szindróma diagnosztikája és kezelése. A tömör esetismertetést és a szindróma rövid kórélettani összefoglalását követően a diagnosztikus lépéseket, majd a gyakorlati szempontból fontos kockázati besorolást ismerteti a közlemény. A cikksorozat harmadik része a kezelési lehetőségeket tekinti át. Talán a német szerzők cikkeinél is hasznosabb a szimpózium bevezetője, amelyben Tenczer József professzor úr az epidemiológiai adatok rövid ismertetését követően a hazai Kardiológiai Szakmai Kollégium ajánlását foglalja össze rövid, áttekinthető formában. Ezt nem pusztán elolvasnia, hanem megtanulnia is érdemes minden, belgyógyászati betegekkel foglalkozó orvosnak. Az egyre bővülő terápiás lehetőségek szinte mindegyikéről részletes közlemények jelentek meg folyóiratunk korábbi számaiban, ezek ismételt átnézésével tartós és korszerű ismeretanyaggal bővülhet tudásunk.

A renovaszkuláris hypertonia nem invazív szűréséről szóló közlemény két fontos gyakorlati következtetése közül az egyik az, hogy a kórelőzmény pontos megismerésén és a fizikális vizsgálaton alapuló előszűrés alapvető fontosságú. A másik, egyébként jól ismert konklúzió szerint a nem invazív vizsgálómódszerek pozitív, illetve negatív prediktív értékét a vizsgált hypertoniás populáció előszűrtsége messzemenően befolyásolja. A cikkhez kapcsolódó kommentár a renovaszkuláris hypertoniát szélesebb fogalomkörben értelmezi, ami a diagnosztikus teendők és a terápiás vonatkozások tekintetében egyaránt összetettebb átgondolást igényel.

A gastrooesophagealis reflux betegség leghatékonyabb kezelése egyértelműen a protonpumpagátló gyógyszerek adása. Egyes esetekben indokolt lehet a laparoszkópos fundoplicatio, és újabban biztató adatok jelentek meg az endoszkópos kezelési lehetőségekről is. Két cikkben és a kapcsolódó kommentárokban hasznos adatokat találhatunk arról, hogy milyen szempontok szerint dönthetünk a különböző kezelési lehetőségek között, és milyenek az egyes terápiás lehetőségek eredményességi mutatói.