A szorongás hatása a matematikai teljesítményre

A képletek és egyenletek világában kevésbé jól tájékozódó gyermekeknél olyan agyi aktivitást regisztráltak, mely pánikreakcióra és félelemérzésre utal, miközben a matematikai képességekért felelős agyi régiók aktivitása csökken. Ez mindenképpen egy érdekes megállapítás, ami talán segítséget nyújthat ahhoz, hogy az érintettek olyan szakszerű tanácsadásban részesüljenek problémájuk megoldásához, melynek nyomán órai teljesítményük is javulhat.

 A kutatást vezető Vinod Menon pszichiáter és magatartástudományi professzor szerint: „Azoknál a gyer mekeknél, akik matematikából gyengén teljesítenek, egy matekpélda hatására ugyanazok az agyi területek aktiválódnak, mint amelyek például egy pók vagy kígyó megpillantásakor, illetve egyéb, félelmet vagy szorongást kiváltó szituációkban. A matematika által kiváltott szorongás jelenségét régóta ismerjük, de eddig még nem vizsgálták, hogy ez miként befolyásolja a diákok teljesítményét – különösen kisebb gyerekek esetében, noha éppen erre az időre tehető a matematikai készségek kialakulása. Igen figyelemreméltó és elgondolkodtató, hogy bár több mint egy évszázad telt el a jelenség felismerése óta, eddig még senkinek nem jutott eszébe feltenni a kérdést, hogy a matematika keltette szorongás miként mutatkozik meg az idegi aktivitásban.”

 Menon munkacsoportja csaknem  ötven, matematikából különbözőképpen teljesítő és emiatt eltérő mértékben szorongó diáknál végzett funkcionális mágnesrezonancia- (MR) vizsgálatot. A matematikához társuló szorongás felméréséhez a felnőttek esetében e célra használt standardizált kérdőív módosított változatát alkalmazták, emellett a szokványos intelligencia- és kognitív tesztekre is sor került.

Két csoportot alakítottak ki a matekórákon nyújtott teljesítmény alapján: egy jobban és egy rosszabbul teljesítő, illetve nagyobb és kisebb fokú szorongással jellemezhető csoportot. Abban a csoportban, ahol a matematika nagyobb szorongást keltett, a gyerekek több hibával és lényegesen hosszabb idő alatt oldották meg a feladatokat, mint ott, ahol a szorongás kisebb mértékű volt. A matematika keltette szorongás – lényegében matematika-specifikus félelem – csökkenti az agy információfeldolgozási kapacitását, miközben gátolja azt a képességet, ami ahhoz szükséges, hogy pontról pontra végighaladjunk egy feladaton. A szakemberek feltételezése szerint ilyenkor valami hasonló megy végbe, mint ami az állatok túlélési ösztönének alapját képezi, azaz a félelmetes feladatmegoldás során az agy spontán és intuitív üzemmódra vált ahelyett, hogy logikusan működne, vagyis gondolkodna.

 Az eredmények alapvetően azt jelzik, hogy a matematikával összefüggő szorongás neurobiológiai szempontból hasonló a szorongások és fóbiák egyéb formáihoz.  Elméletileg hasonló dolog játszódik le minden olyan helyzetben, amikor a gyermek vagy felnőtt nehezen megoldható problémával találja magát szemben. Menon szerint akár még egy jó matekosnál is előfordulhat ugyanez a folyamat, azaz egy „rosszabb” napon a matematikaóra ugyanúgy szorongást kelthet az illetőben, mint egy gyengébb tanulóban, az eredmény viszont ugyanaz: a tényleges képességek gátlódása, a teljesítmény csökkenése.

Victor Carrion, a Lucile Packard Gyermekkórház szorongások kezelésében jártas gyermekpszichiátere nem vett részt ugyan közvetlenül a fenti kutatásban, de azzal kapcsolatban a következőket nyilatkozta: „A mostani eredmények birtokában nagy előrelépést tettünk a matematika okozta szorongás jobb megismerése felé, így reményünk lehet arra, hogy hatékony stratégiákat dolgozzunk ki ellene.”

Menon is úgy értékeli mostani eredményeiket, hogy ezek alapján olyan új terápiás stratégiák állíthatók fel, melyekkel már a kora gyermekkorban csökkenthető a matematikától való félelem. Ennek jelentősége pedig abban áll, hogy erre az életkorra tehető a matematikai készségek kialakulása, ami aztán az egész későbbi iskolai teljesítményre, sőt akár a felnőttkori élethelyzetekre is kihathat.