A testedzés emlőrákos betegekre gyakorolt hatása

A testedzés kifejezetten előnyös lehet az emlőrákban szenvedő nők számára, a terápia során és azt követően egyaránt. A leggyakrabban előírt aerob terhelés közepes mozgásintenzitás elérésére irányul (a maximális szívfrekvencia-tartalék 50–75%-án), és heti három–ötszöri, egyenként 20–60 perces edzést jelent. A terhelési programnak rezisztenciatréninget is tartalmaznia kell. Az élvezetes, készségfejlesztő, a társas kapcsolatokat építő, a gondolkodásra és az érzelmekre egyaránt serkentőleg ható környezetben végzett testedzés a lelki egészség helyreállításához is hozzájárul. Bizonyos állapotok – kimerültség, hányinger, cytopenia, lymphoedema, csontáttét – a szokásos terhelési program módosítását teszik szükségessé. A rákbetegek gyógyulását követően a testmozgáshoz való pozitív viszonyulás kialakítása és az akadályok leküzdésébe vetett hit megerősítése, valamint a beteget támogató szociális környezet előmozdíthatja a terhelési program sikerét.

Az emlőrák az amerikai nők leggyakrabban előforduló rosszindulatú daganatos betegsége; 2001-ben az USA-ban 182800 új esetet diagnosztizáltak.1 Az amerikai nők között az emlő-carcinoma kialakulásának a teljes élettartamra vonatkozó kockázata 1:8, és a betegség jelentkezésének valószínűsége az életkor előrehaladtával meredeken nő. Az esetek 95%-át 40 éves kor felett diagnosztizálják. A daganat korai felismerése és a korszerű kezelési módok eredményeként azonban a korfüggő halálozási arány az elmúlt évtizedben csökkent. Az emlőrákos betegek ötéves túlélési aránya jelenleg 85% körül van, ami azt jelenti, hogy a legtöbb beteg még évekig él a daganat diagnosztizálását követően. Így tehát az orvosoknak ismerniük kell az emlőrákos betegek terápiás terhelésének irányelveit és a testedzésükkel kapcsolatos elővigyázatossági intézkedéseket.