A tiazid diuretikumok csökkentik a csonttörés veszélyét
Több mint egy évtizede fölfigyeltek arra, hogy a tiazid vizelethajtó szerek csökkentik az oszteoporotikus csontok törését. A European Society of Hypertension idei kongresszusán nagy, svéd vizsgálat is megerősítette a korábbi megfigyelést, mely független a vérnyomás alakulásától.
A tiazid gyógyszercsoport a múlt század közepén jelent meg, és az első, hivatalosan is forgalomba kerülő szer, a klorotiazid 1958-ban jutott a patikákba. Sok országban még mindig a tiazidok a legkedvezőbb árú vérnyomáscsökkentők, és vizelethajtóként is sokszor használatosak.
A European Society of Hypertension 25. tudományos kongresszusát idén Milánóban rendezték meg, és ott ismertették a svéd Sahlgrenska Egyetemi Kórház előadását. Karin Manhem és munkatársai tanulmánya 60 893 beteg adatait ismertette. A retrospektív kohorsz a Swedish Primary Care Cardiovascular Database anyaga, a résztvevők magas vérnyomását 2001 és 2008 között állapították meg. A vizsgálat befejezéséig 2421 csonttörést regisztráltak.
A legfontosabb megfigyelés az volt, hogy a tiazid diuretikumok adása szignifikánsan csökkentette az oszteoporotikus csonttörések számát, a relatív hazárd (HR) 0,88 volt. A hatás a vérnyomás szintjétől függetlenül érvényesült, és a kockázat a gyógyszeres kezelés időtartamának növekedésével tovább csökkent.
A csonttörés fokozott veszélye jelent meg viszont a tiazidok szedésének abbahagyása után (HR: 1,17). „A csonttörés kockázata növekedett röviddel a kezelés abbahagyását követően, azokhoz a betegekhez képest, akik soha nem szedtek tiazid diuretikumot” – írták a szerzők. Ez a veszély azonban az idő előrehaladásával fokozatosan mérséklődött.
Az eredmények a férfiak és a nők csoportjában hasonlók voltak, bár a hatás csak a férfiaknál érte el a statisztikai szignifikancia szintjét. „A tiazid diuretikum terápia során észlelhető oszteoporotikus csonttörések kedvező alakulásának okát tovább kell vizsgálni” – szerepel a előadás konklúziójában.
Ez annál inkább igaz, mert az irodalom átnézése során kiderül, hogy a Rotterdam Study munkacsoportja ezt az adatot egy évi tiazidterápia után ugyancsak észlelte, és azt is megfigyelte, hogy a kezelés 4 havi szüneteltetését követően a csontot védő hatás megszűnik. Eredményeiket 2003-ban közölték az Annals of Internal Medicine hasábjain. Egy másik, dán orvoscsoport a Calcified Tissue International 2005. márciusi számában jelentette meg cikkét „Csökkent töréskockázat tiazid diuretikumot használók körében” címmel. Ha a pontos mechanizmust nem is sikerült felderíteni, a megfigyelést, amit Európa több országában leírtak, valószínűleg elfogadhatjuk.
