A warfarin megszüntetheti a pszichotikus tüneteket

A mélyvénás trombózis (MVT) hosszú távú profilaktikus kezelése kapcsán brazil kutatók érdekes megfigyelést tettek: szkizofréniában vagy szkizoaffektív zavarban szenvedő betegek pszichotikus tünetei a warfarin-terápia során megszűntek, sőt, a vizsgált 5 páciens 2–11 éven át az antipszichotikumot is elhagyhatta. A neurológiai képalkotó vizsgálatok ischaemiás agyi károsodást a betegek egyikénél sem fedtek fel.

A kutatók szerint a jelenség magyarázata a szöveti plazminogén-aktivátor (tPA) fehérje működésének helyreállásában keresendő. E molekula ugyanis nemcsak a vérrögök feloldásáért felelős, hanem a szervezetet érő súlyos stresszhatás, stroke, trauma vagy görcsroham utáni neurogenezis folyamatában is szerepet játszik.

Ismert, hogy a szkizofrén betegek agyi képalkotó vizsgálata gyakran a hippocampus csökkent térfogatára derít fényt, ami nem ritkán valamilyen traumával vagy kábítószer-fogyasztással áll összefüggésben, és a neurogenezis vagy az idegrendszeri plaszticitás károsodására hajlamosító, örökletes vagy szerzett elváltozás talaján jön létre. Az irodalmi adatok alapján szervezetünkben a tPA az egyetlen olyan molekula, amely az antikoaguláns–fibrinolitikus folyamatokban és a hippocampus-beli neurogenezisben, illetve az idegrendszeri plaszticitás létrejöttében is részt vesz.

A K-vitamin-antagonista warfarin megakadályozza, hogy az inaktív protrombin aktív trombinná alakuljon, ezáltal pedig kivédi a trombin által aktivált fibrinolízis-gátló protein (TAFI, thrombin-activatable fibrinolysis inhibitor) képződését. E folyamat végeredményeként nő a tPA relatív szérumszintje, ami a kutatók feltételezése szerint megmagyarázhatja a pszichotikus tünetek tartós megszűnését.

Megjegyzendő, hogy a remissziót mutató betegek mindegyikénél legalább egy olyan betegség állt az antikoaguláns kezelést indokló trombofília hátterében, amely alacsony tPA-aktivitással jellemezhető: nevezetesen protrombingén-mutáció, éhgyomri hiperinzulinémia, hiperhomociszteinémia vagy antifiszfolipid-szindróma. Az is ismert azonban, hogy a szkizofréniás betegeket számos olyan biokémiai eltérés jellemzi, amelyek a tPA csökkent szérumszintjét vagy alulműködését vonják maguk után (ilyen például az NMDA-receptorok közvetítette jelátvitel zavara vagy a prefrontális kéreg D1-dopaminreceptorainak nem megfelelő működése).

Mindezek alapján a kutatók úgy vélik, az általuk tett szokatlan megfigyelés mindenképpen érdemes a további vizsgálódásra. Meglátásuk szerint még kezeletlen szkizofréniás betegek bevonásával, véletlen besorolásos, kontrollos klinikai vizsgálatokban lehetne egyértelmű választ kapni arra a kérdésre, valóban alkalmas-e az antikoaguláns terápia a pszichotikus tünetek megszüntetésére.

Figyelemfelkeltő kutatási eredményeiket a szerzők az Amerikai Pszichiátriai Társaság idei éves kongresszusán (május 3–7.) mutatták be New Yorkban.