Agyi újdonságok

A Northwestern University (USA) kutatói az amerikai Idegtudományi Társaság éves konferenciáján számoltak be arról, hogy olyan 90 évesnél idősebbek agyában, akiknek életük végéig különlegesen jó memóriájuk volt, haláluk után kiterjedt és denz Alzheimer-plakkokat fedeztek fel. Mint azt a kutatást vezető Changiz Geula kifejtette, a közelmúltban számos olyan vizsgálat látott napvilágot, amely arra utal, hogy egyes idős emberek agyában extenzív Alzheimer-patológia érhető nyomon anélkül, hogy az illető idős emberek az Alzheimer-kórra jellemző kognitív hanyatlás tüneteit mutatnák, azonban a Northwestern University vizsgálata az első, amely különlegesen jó kognitív képességű idősek agyában fedezett fel kiterjedt Alzheimer-patológiát. Geula és munkatársai 8, 90 évesnél idősebb ember agyát vizsgálták meg, akik különlegesen jó memóriával rendelkeztek életükben, és közülük 3 esetében legnagyobb meglepetésükre kiterjedt és denz Alzheimer-plakkokat fedeztek fel. A kutatók a továbbiakban azt fogják vizsgálni, hogy milyen genetikai, étrendi vagy környezeti tényezők jelenthetnek védelmet az Alzheimer-plakkok idegsejtpusztító hatásával szemben.

Sok évtizedig tartotta magát az a dogma, hogy a születés után nem keletkeznek új idegsejtek az agyban. Az elmúlt egy-két évtizedben azonban egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az agy igen plasztikus szerv, így bebizonyosodott, hogy a felnőtt agy belsejében is élnek neurális progenitor sejtek. Eddig azonban csak a parenchymában találtak ilyeneket, a laterális ventrikulumok falában és a szubventrikuláris zónában, valamint a hippokampuszban. Most belga kutatók extraparenhymális területen fedeztek fel agysejtek létrehozására képes őssejteket, ráadásul nem is az agyban, hanem az agyhártyában. Peter Carmeliet és munkatársai, a leuveni Katolikus Egyetem kutatói a Cell Stem Cell című szaklapban publikálták egyetlensejt RNS-szekvenáló technikával (single-cell RNA sequencing) elért eredményeiket, miszerint a tudománytörténetben alábecsült agyhártyának az agy mechanikai védelmén kívül neurológiai funkciója is van: olyan őssejteket tartalmaz, amelyek a születés után képesek kérgi területekre vándorolni, és ott működő, agyi hálózatba kapcsolódott, érett neuronokká alakulni (Neurogenic Radial Glia-like Cells in Meninges Migrate and Differentiate into Functionally Integrated Neurons in the Neonatal Cortex).

Anders Eklund és munkatársai (Linköping University és University of Warwick) az amerikai Tudományos Akadémia lapjában, a PNAS-ban tették közzé megfigyelésüket, miszerint az fMRI vizsgálatok eredményeit felhasználó tanulmányok jelentős része olyan statisztikai módszereket használ, amelyeket sose validáltak. Mint a kutatók kifejtik, a neurológiai képalkotókkal az elmúlt 25 évben elért gyengén szignifikáns eredményeket mind újra kell gondolni, mivel akár 40.000 tanulmány végkövetkeztetése is hibás lehet. Eklund és munkatársai cikke (Cluster failure: Why fMRI inferences for spatial extent have inflated false-positive rates) még tavasszal jelent meg, és világszerte széles körben idézték megállapításait. A tudományos ismeretterjesztő sajtóban és az idegkutatók között is nagy vita bontakozott ki azzal kapcsolatban, hogy milyen mértékű lehet a validitási probléma, aminek létét senki sem tagadta. Eklund a későbbiekben a University of Warwick blogján kifejtette: bár helyes tanulmányuk azon megállapítása, hogy kb. 40.000 tanulmányt érinthet a hiba, sajnálja, hogy a populáris sajtó felkapta ezt a számot, és a képalkotó idegtudomány széles körű megalapozatlanságával riogat. Az fMRI vizsgálatok igen drágák (kb. 600 dollár egy alkalom), ezért sok vizsgálat kevés esetszámra épül, azonban azoknak a vizsgálatoknak az eredménye, amelyek erős statisztikai szignifikanciával bírnak, továbbra sem kérdőjelezhető meg. Valójában inkább 15.000, sőt akár csak 3.500 azoknak a tanulmányoknak a száma, amelyek alapvetően téves végkövetkeztetésre juthattak. Ezek eredményének validálása pedig a jelenlegi fejlett grafikus kártyák és hatalmas számítókapacitások révén már nem fog olyan sok időt igénybe venni. Mindazonáltal, szögezte le Eklund, az idegi képalkotás tudományának fel kell zárkóznia a genetika és a bioinformatika mögé, és a vizsgálatok eredményeit teljes mértékben nyilvánosságra kell hozni, csak akkor válik lehetővé a tanulmányok végkövetkeztetéseinek újragondolása.