Aki látja saját meszesedő koszorúereit, változtat az életmódján
Dán kutatók vizsgálata azt igazolta, hogy a komputeres tomográfia útján láthatóvá tett koszorúér-szűkület hatására sokkal több koszorúér-beteg hajlandó életvitelét megváltoztatni, mint pusztán az orvosi érvelés eredményeként.
A szívbetegekkel foglalkozó szakorvosok mindennapi tapasztalata, hogy EKG és egyéb diagnosztikus eljárások útján, orvosilag igazolt koszorúér-betegség ellenére is sok beteget nagyon nehéz meggyőzni a coronaria-szűkület kockázatának csökkentéséhez szükséges életmód-változtatásról, annak halaszthatatlanságáról. A dohányzás abbahagyása, a vér koleszterinszintjének csökkentéséhez szükséges sztatinkezelés megbízható folytatása, a rendszeres testmozgás bevezetése és a fogyókúra egyes elemeinek beépítése a beteg életvitelébe külön-külön is nehéz feladat, együtt még nehezebb.
A CT technikával végzett koronarográfia láthatóvá teszi a meszesedést a laikus szemlélő számára is. A koszorúereket több síkban ábrázoló technika egyik problémája a költségessége, de értéke miatt világszerte terjed. A szokásos technikával jelenleg egy mérés 200–300 dollárba kerül. Dániában az Aarhusi Egyetem kardiológiai tanszékén végezték azt a vizsgálatot, aminek eredményeit az EuroHeartCare idei kongresszusán, Dubrovnikban ismertették.
A tanulmányt Rikke Emose Mols adta elő. Ez a kongresszus nem a szakorvosok nemzetközi találkozója, hanem a betegek ápolásával, gondozásával foglalkozó szakembereké. Sok országban az orvosgárda idejét úgy is igyekeznek kímélni, hogy a betegek rendszeres ellenőrzését, a kezelés kontrollját speciálisan képzett nővérek vagy ápolók végzik, jórészt telefon útján, és akkor konzultálnak az orvossal, ha arra szükség van.
Ebben a randomizált, prospektív, kontrollcsoportos vizsgálatban 189 olyan beteg vett részt, akiket hiperkoleszterinémia miatt gyógyszeres kezelésbe vettek. Véletlen besorolással a teljes betegcsoportot kettéosztották. A kontrollcsoportban a kezelést a szokásos háziorvosi tanácsadás jelentette a koszorúér-betegség rizikófaktorainak (vérnyomás, vércukor, testsúly) megbeszélésével, ellenőrzésével. Állapotfelmérés a vizsgálat kezdetén és fél év múlva történt.
Valamennyi résztvevőnél elvégezték a CT-vizsgálatot a nonobstruktív coronaria-kalcifikáció igazolására, és csak a pozitív eseteket vonták be a tanulmányba. A vizsgálati csoportba randomizáltaknak megmutatták coronaria-betegségük képét, és a kontrollcsoportba tartozókhoz hasonlóan ismertették, milyen életviteli változtatásra van szükség. A saját koszorúér-szűkület bemutatásával motiválni kívánták a vizsgálati alanyokat az életmódváltás fontosságának elfogadására. Negyedóra jutott a kockázati tényezők áttekintésére és arra, hogy ha a kockázatot nem sikerül csökkenteni, milyen következményei lehetnek a koszorúérrohamnak. Ezt követően 10 percet fordítottak a sztatin és az acetil-szalicilsav adásának, a vérnyomás és a kedvező diéta, a rendszeres mozgás, illetve a dohányzásmentesség fontosságának elfogadására.
A sztatinterápia mellékhatásai miatt a kontrollcsoportból 20 beteget, a vizsgálati csoportból 22 beteget kizártak. A vizsgálati csoport tagjainak koleszterincsökkenése szignifikánsan nagyobb mértékű volt, mint a kontrollcsoport tagjaié (1,71 vs. 1,44 mmol/l, p=0,027). A dohányzást is többen hagyták abba (22% vs. 9%, p=0,014) a vizsgálati betegek közül. Az intervenciós csoport tagjainak átlagos súlycsökkenése 1,5 kg volt, míg a kontrollbetegek fél kilót híztak (p=0,001). A terápiahűség a sztatinhoz jobb volt a vizsgálati csoportban (p=0,050).
Az előadó szerint a koszorúér-szűkület megmutatása sokak szemét felnyitotta. „Ez az én koszorúerem, és annak a szűkülete – én vagyok valódi veszélyben, és nekem kell lépnem” – idézte az egyik beteget.
