Anthraxot semlegesítő készítmény Európában is

Az Európai Gyógyszerügynökség emberi felhasználásra szánt gyógyszerekkel foglalkozó bizottsága (CHMP) szeptember 17-én pozitív véleményt fogalmazott meg a belélegzett anthrax kezelésére és posztexpozíciós profilaxisára szolgáló Obiltoxaximab SFL (obiltoxaximab, 100 mg/ml infúziós oldathoz való koncentrátum) készítményre (kérelmező: SFL Pharmaceuticals Deutschland GmbH). Az Egyesült Államokban az azonos hatóanyagot tartalmazó ANTHIM® intravénás injekció már 2016. márciusa óta forgalomba hozatali engedéllyel rendelkezik.

A hatóanyagról (obiltoxaximab)

Az Obiltoxaximab SFL hatóanyaga, az azonos nevű obiltoxaximab (ATC kód: J06BB22) egy monoklonális antitest, amely a Bacillus anthracis toxin protektív antigénjéhez (PA) kötődik. Ily módon gátolja, hogy a méreganyag protektív antigénjének sejtfelszíni receptorokhoz kötődését, és megakadályozza, hogy a méreganyag patogén hatásaiért felelős toxinkomponensei bejussanak a sejtekbe. Három klinikai vizsgálatban összesen 320 egészséges emberi önkéntesnél az obiltoxaximab beadását követően tapasztalt leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, viszketés és csalánkiütés voltak, a legsúlyosabb mellékhatások közé pedig a kezeltek körülbelül 10%-ánál fellépő túlérzékenységi reakciók, valamint a kevesebb mint 1%-uknál előforduló anafilaxiás sokk tartoztak. Az obiltoxaximab biztonságosságát humán vizsgálatokban etikai megfontolásokból kizárólag egészséges személyeken vizsgálták. A készítmény neutralizáló hatását túléléses állatkísérletekkel elemezték, ahol az obiltoxaximab alkalmazása jelentősen növelte az életben maradt állatok számát a kontrollhoz képest. A 2016-os amerikai engedélyeztetést megelőzően a szer hatását négy kettős-vak klinikai vizsgálatban elemezték nyulakon és makákó majmokon. Az állatoknak a letális dózisnál jóval magasabb koncentrációban adagoltak aeroszol formában anthraxot, hogy a kezeletlen esetben 100%-os mortalitást érjenek el. A kezeletlen állatok nem is élték túl a vizsgálatot, míg a nyulak közül az egyik vizsgálatban 93%, a másikban 62%, a makákóknál pedig 47% ill. 67% volt a túlélők aránya.

A biológiai fegyverek csoportosításáról és az anthraxról

Katonai szempontból egy fegyver talán leglényegesebb jellemzője, hogy felhasználásával körülbelül hány ember támadható. Ugyanaz a hatóanyag, esetünkben például az anthrax, egyéni fegyverként használható, ha gyilkossági céllal például cigarettába vagy levélbe rejtik, de aeroszol bombába csomagolva tömegpusztító fegyver is lehet. A fegyverrel támadható emberek száma, a potenciális áldozatok nagyságrendje alapján a jelenlegi klasszifikáció négy kategóriát különböztet meg:

A típus: Egyéni nagyságrendű fegyverek. Ezekkel az eszközökkel egy – sok száz (<1000) ember támadható.

B típus: Városi nagyságrendű fegyverek. Ezekkel az eszközökkel ezer – sok százezer (

C típus: Országos nagyságrendű fegyverek. Ezekkel az eszközökkel 1 millió – sok százmillió (

D típus: Globális nagyságrendű fegyverek. Ezekkel az eszközökkel több mint 1 milliárd ember támadható.

Biológiai szempontból viszont az a fegyver legfontosabb jellemzője, hogy milyen egészségügyi, élettani hatás kiváltására képes az áldozaton. Ennek alapján másik négy kategóriát különítünk el:

1. típus: Mezőgazdasági és ökológiai fegyverek. A mezőgazdasági növény- és állatállományokat vagy a természetes növénytakarót, ezáltal az élhető, lakható környezetet elpusztítani képes fegyverek.

2. típus: Emberi szervezetet módosító fegyverek. Betegséget vagy halált nem okozó, de az emberi test működését módosító fegyverek. Hatásuk lehet például az emberi psziché, az érzelmek, viselkedés, immunkészség és más élettani jellemzők (általában rövid távú) megváltoztatása.

3. típus: Patogén fegyverek. Orvosi értelemben vett emberi betegségeket okoznak, de az előírt dózisokban alkalmazva rendszerint nem ölik meg a megtámadottat.

4. típus: Halálos fegyverek. Az előírt dózisokban alkalmazva e fegyverek rendszerint megölik  potenciális áldozatok számottevő részét.

E két szempontot kombinálva olyan kategorizálást kapunk, amely katonai és politikai döntéshozók, valamint a laikus olvasók számára is érthető. Például az 1960-as években a magyar katonai kísérletekben használt metil-amfetamin A2 besorolást kapott, mert pszichés módosulásokat vált ki egyes emberekben. Hasonlóképp A2 kategóriába esik a belélegezhető oxitocin permet felhasználása például egy börtönlázadás esetén. Ennek rövid távú hatása az áldozatokban az agresszió csökkenése és az embertársak iránti szeretetet és bizalom növekedése volna, ami orvosi értelemben véve nyilvánvalóan nem betegség, de mégiscsak egyfajta pszichés módosulás. A dél-afrikai apartheid rezsim által megrendelt, és a gyanúk szerint talán a polgárjogi aktivisták likvidálására felhasznált, anthrax tartalmú cigaretta minden szála A4 kategóriájú fegyver. Hasonlóképp A4 kategóriájú fegyver a pitbull, melyet eredetileg is emberek (konkrétabban rabszolgák) elleni gyilkos agresszió céljára tenyésztettek ki, és ma is lehet jelentős kriminalisztikai szerepe (gyakorlatilag hazánkban is szabadon vásárolható és birtokolható). Az Amerikai Egyesült Államok haderejében egykor rendszeresített E120 típusú tularémia aeroszol bomba egy városi nagyságrendű halálos (B4) fegyver. Természetesen az sem kizárt, hogy ezzel párhuzamosan egy tágabb körben más, ennél enyhébb károkat (például mezőgazdasági veszteségeket) is okozzon. Nem tudunk arról, hogy globális nagyságrendű és halálos hatású (D4) biológiai fegyver valaha is készült volna, talán az 1970-es években felépült illegális szovjet biológiai arzenál egésze ilyen hatásúra becsülhető.

A biológiai terrorizmusról és az anthraxról

A Bacillus anthracis, köznyelvi nevén lépfene egy Gram-pozitív baktérium, elsősorban növényevő állatokon fordul elő, emberre ritkán kerül át, és emberről-emberre nem terjed. Spóra formában a baktérium igen szélsőséges körülmények között (kiszáradás, hideg-meleg stb.) is képes túlélni, és számára kedvező feltételek esetén újra aktívvá válik. A kórokozó az immunrendszer számára gátat jelentő tokot képez, és méreganyagokat termel. A vérárammal a test minden részébe eljutva vérzéses gyulladást okoz, elsősorban a behatolási kapu, azaz a tüdő, a bél vagy a bőr szöveteiben. A humán fertőződést állati szövet, gyapjú, bőr, szőr és ezekből készült bármilyen anyag közvetítheti, illetve fertőzött talaj, csontból készült takarmány is, a fertőzött hús fogyasztása pedig bél anthraxot eredményezhet. A tüdő lépfenét spóra belégzéssel lehet elkapni például birkagyapjú kezelése során (régen ez volt a gyapjúosztályozók betegsége). A bőr lépfenéje a leggyakoribb forma. A lappangási ideje 1–7 (leggyakrabban 2–5) nap. A betegség papula megjelenésével kezdődik, mely megnő és hólyaggá alakul. A hólyagok terjednek, majd felszakadnak; 7–10 nappal a kezdet után fekete, néhány centiméter átmérőjű fájdalmatlan fekély alakul ki. A fekély felszínén var képződik, mely 1–2 hét után leesik, heg marad vissza. Ha kezeletlenül hagyják, a fertőzés generalizálódhat. A bél anthrax ritka, a tünetek közé tartozik a hányás, a láz és egy későbbi stádiumban hasi fájdalom, súlyos esetben vérhányás és véres vagy fekete széklet, ezért akut vérzéshez hasonlíthat. Emberben normál körülmények között sokkal ritkább a tüdő-anthrax, amikor a fertőződés a spórák belélegzésével történik. A lappangási idő 1-60 (leggyakrabban 1-4) nap. A betegség kezdeti tünetei lázas megfázáshoz hasonlók, a magas láz és hidegrázás mellett légszomj, majd gyors lefolyású, véres köpet ürítésével párosuló tüdőgyulladás alakul ki. Ez a kórforma kezelés nélkül 1-2 nap alatt halált okoz. Ezért a legvalószínűbb, hogy biológiai fegyverként történő használata során spórákat használnak, nem véletlen, hogy az amerikai hadsereg elit alakulatait bevetés előtt be is oltják anthrax ellen, illetve az 1991-es Öböl-háború előtt az amerikai katonák nagy része szintén kapott oltást. A legsúlyosabb anthrax-mérgezés 1979-ben a Szovjetunióban fordult elő, de nem terrorizmus, hanem egy hadilétesítményben történt gondatlanság miatt. A Jekatyerinburg (korábban Szverdlovszk) melletti 19-es, szigorúan őrzött vegyi laborban egy módosított lépfenebacilus-törzset tároltak, de a létesítmény légszűrőinek cseréjénél hiba történt, az új berendezéseket rosszul szerelték fel. Így a kórokozók kijuthattak a szabadba, és egyetlen hét alatt 66-an haltak meg a hivatalos adatok szerint. 2001-ben a New York-ot ért terrortámadásokat követően lépfene spórákkal fertőzött leveleket találtak az Egyesült Államok több helyén is, majd Európa néhány országában szintén felbukkantak ilyen levelek, például hazánk két városában is. A média természetesen ráerősített a kisebb pánikra, az Al-Kaida és a fertőzések között többször is közös szálakat véltek felfedezni, de a levelek egyszer csak eltűntek, és világszerte mindössze néhány ember fertőződött meg.

Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek bizottsága (CHMP) által a júliusi ülésen adott pozitív vélemény a forgalmazási engedély kiadásának érdekében lefolytatott eljárás egyik legfontosabb állomása. A CHMP állásfoglalása most az Európai Bizottság elé kerül, és az intézmény dönt az uniós forgalomba hozatali engedély kiadásáról a CHMP pozitív véleményének kiadásától számított 67 napon belül. A termék alkalmazásával kapcsolatos részletes információkat az alkalmazási előirat (SmPC - Summary of Product Characteristics) tartalmazza majd, mely az Európai Unió összes hivatalos nyelvén elérhető lesz, amint az Európai Bizottság kiadja a forgalomba hozatali engedélyt. A forgalomba hozatali engedély kiadását követően az egyes uniós országok tagállami szinten döntenek majd a készítmény áráról és támogatásáról, figyelembe véve a gyógyszernek az adott ország nemzeti egészségügyi rendszerében betöltött várható szerepét, felhasználását.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Summary of opinion - Obiltoxaximab SFL

Biológiai agresszió és biológiai fegyverek (Rózsa Lajos, Nemzet és Biztonság, 2014/6. szám)

ANTHIM® Label (FDA)

Országos Epidemiológiai Központ – A lépfene

FDA Approves Obiltoxaximab (Anthim®) Injection for Inhalational Anthrax