Artériás thromboembólia és a rák
Egy retrospektív eset kontrollos vizsgálat szerint idős betegekben a rosszindulatú daganatok felfedezését megelőző 5 hónapban növekszik a szívinfarktusok vagy az iszkémiás stroke-ok gyakorisága.
Dr. Babak Navi (Weill Cornell Medicine and Memorial Sloan Kettering Cancer Center,NY) és munkatársai vizsgálatának eredményei a Blood 2018. december 21-i számában jelentek meg.
Vizsgálatukban 374.331, idősebb (67 év fölötti) 9 féle daganat (emlő, tüdő, prosztata, kolorektális, hólyag, méh, hasnyálmirigy, gyomor, non-Hodgkin lymphoma) valamelyikében szenvedő beteg adatait dolgozták fel. Kontrollként demográfiailag hasonló és azonos kísérő betegségben szenvedő azonos számú nem daganatos beteg adatait társították. A daganatos diagnózist megelőző 360 napot 30 napos időközökben értékelték. A diagnózis előtti 360. naptól a 151. napig terjedő időszakban azonosan alakult az artériás thromboembóliák aránya a két betegcsoportban. A daganatos diagnózis előtti 150. naptól a 1. napig (30 naponként) a daganatos betegek körében fokozatosan emelkedett az artériás thromboembóliák száma a kontrollokhoz képest. Egy hónappal a rák diagnózisa előtt 5,5-ször több artériás thromboembólia fordult elő a daganatos betegek csoportjában a kontroll csoporthoz képest (0,62% vs 0,11%, P<0,001). A daganatos diagnózis előtti teljes 360 napos időtartam alatt 69%-kal több artériás thromboembóliás esemény jelent meg a daganatos betegek körében a kontroll betegekhez képest (1,75% vs 1,05%, P<0,001). Leginkább a tüdő- és a kolorektális rákban megbetegedettek esetén voltak a különbségek igen jelentősek. Az artériás thromboembóliák aránya akkor is magasabb volt a daganatosok körében, ha csak a pitvarfibrilláció nélküli eseteket hasonlították össze. A szívinfarktus és az iszkémiás stroke relatív kockázata azonos volt, de a szívinfarktus kissé gyakoribb volt az iszkémiás stroke-nál.
A rák felfedezésekor annak stádiuma összefüggött az artériás thromboembóliás események kockázatával: a kockázat a daganat súlyosságával arányosan emelkedett: míg pl az I. stádiumú daganat esetén 32%-kal volt magasabb a kockázat a kontrollokhoz képest, addig II. stádiumú daganat esetén már 55%-kal. Jelentősen előrehaladott, IV. stádiumú daganatok esetén több mint kétszeres volt az artériás thromboembóliák kockázata a kontrollokhoz képest. A kutatók előző, 2017-ben megjelent SEER-Medicare vizsgálatában 279.719 daganatos beteg (8 féle daganat) adatainak értékelésekor úgy látták, hogy a rák diagnózisát követő 6 hónapban az artériás thromboembóliás események száma akár 120%-kal is több lehet a nem daganatos kontrollokhoz képest (Navi et al 2017). Ugyanakkor Dr. Navi azt is megjegyezte, hogy a rákdiagnózis utáni idő értékelése eléggé komplex, hiszen az akkor kialakuló thromboembóliás események kailakulásában a rákon kívüli egyéb faktorok is szerepet játszhatnak, és pl. a műtét, a kemoterápia is növelheti az artériás trombózisok kockázatát. A kemoterápia során például erősen csökkenhet a vérlemezkék száma, emiatt az antikoaguláns kezelést legtöbbször meg is kell szakítani. Viszont a rák diagnózisát megelőző időszakban ezek a zavaró tényezők még nem állnak fenn, tehát a megnövekedett artériás thromboembóliás kockázatot ilyenkor maga a daganat okozza.
Idős betegek artériás thromboembóliája esetén, ha a beteg „indokolatlan” stroke-on, vagy szívrohamon esett át (aminek semmilyen kimutatható oka nem volt), és a daganatos betegség egyéb tünetei is észlelhetők (pl. anémia, fogyás, nagyobb nyirokcsomók, véres széklet, köhögés), akkor meg kell fontolni a daganatos betegség szűrését, elsőként a mellkas-has-kismedence CT-t.
Forrás:
1. Medscape Medical News > Oncology News
2. Blood
