Asszisztált reprodukció és a női daganatok

Asszisztált reproduktív technikával (ART-vel) születik Ausztráliában az újszülöttek 3,1%-a, az Egyesült Államokban évente 55.000 újszülött ennek a technikának köszönheti az életét. Hazánkban kb. 100.000- 150.000 főre becsülhető a meddő betegek száma.

Nagy esetszámú brit megfigyelés igazolta, hogy az in vitro fertilizáció (IVF) nem növeli az invazív emlőrákok, vagy méhtestrákok gyakoriságát.

A British Medical Journal-ban 2018. július 11-én megjelent közleményükben Dr. Carrie L. Williams (UCL Great Ormond Street Institute of Child Health, London, UK) és munkatársai az asszisztált reprodukció és a petefészek-, méhtest- és emlőrákok kapcsolatát vizsgálták. Azon 255.768 asszony kórtöténetét nézték át, akik az Egyesült Királyságban 1990 és 2010 között asszisztált reprodukciós kezelésben részesültek. Az asszonyok átlagéletkora 34,5 év volt, és általában 1,8 kezelési ciklust kaptak, mindössze kb. egy ötödüknek (50.485 nőnek) volt kettőnél több stimulációs ciklusra szüksége.

Átlagosan 8,8 (maximum 19 éves) követés után kissé, de nem szignifikánsan emelkedett a méhtestrákok száma: 164-et jegyeztek fel az átlag populációban ez idő alatt várható 146,9 helyett (SIR=standardizált előfordulási arány: 1,12, 95%CI 0,95-1,30). Nem nőtt az emlőrákok előfordulása: 2578 volt a várható 2641,2-vel szemben (SIR: 0,98, 95%CI 0,94-1,01), és  az invazív emlőrákok száma sem (2272 vs. 2371,4 , SIR: 0,96, 95%CI 0,92-1,00).

Az in situ emlőrákok relatív kis emelkedést mutattak (291 eset vs 253,5 eset, SIR: 1,15, 95%CI 1,02-1,29), de ez az emelkedés az 5 vagy több kezelési ciklusban részesült asszonyokban jelentkezett (P= 0,03) – ami egyébként ritkán fordult elő. Az összes petefészekrák előfordulása – az átlag népességhez képest – relatíve növekedett (405 vs 291,82 eset, SIR: 1,39, 95%CI 1,26-1,53, ami.000 személy/év kapcsán 5 extra esetet jelent), de az emelkedés csak azoknál az asszonyoknál fordult elő, akiknél ismert kockázati faktorok álltak fenn, pl. endometriosis, kevés szülés, vagy mindkettő. Nem emelkedett a petefészekrák gyakorisága, ha a fertilitási kezelés a férfiak fertilitási problémája vagy egyéb, ismeretlen faktor miatt történt. (Az infertilitás kb. 40-50%-ban női okokból, 30-40%-ban férfi okokból, 20%-ban ismeretlen /illetve mindkét fél általi/ okokból áll fenn).

A résztvevő nők kb. felénél a kezelés legalább egy élveszülést eredményezett.

Az emlő in situ carcinomájának növekedése a szerzők szerint egyértelmű összefüggésbe hozható a kezelési ciklusok növekvő számával, de ugyanakkor az emlőrák általában nem szaporodik.

Az esetleges carcinogén hatás a nagy dózis ösztradiolnak, exogén gonadotropinnak, a petefészek számos injekciós szúrásának lehet a következménye, bár a régebbi kisebb esetszámú vizsgálatok nem találtak ilyen jellegű összfüggést, vagy ha igen, akkor az eredmények ellentmondásosak voltak. Általában emelkedett daganatos előfordulást akkor írtak, ha fiatalabb korban történt az asszisztált reprodukciós kezelés, vagy több ciklusra volt szükség.

A vizsgálat jelentőségét az adja, hogy elsőként figyelték és elemezték különválasztva az emlő in situ carcinomája és invázív carcinomája előfordulását asszisztált reproduktív kezelés után.” Igaz, hogy ebben a vizsgálatban hosszú volt a megfigyelési idő, sok személy/év megfigyelésről volt szó (2 257 789 személy/év), de valószínűleg nem vettek figyelembe néhány daganatot, melyek kialakulásához még ennél is több idő kell.

Végül meg kell említeni, hogy az asszisztált reprodukcióban résztvevő asszonyok különböznek az átlagos népességtől, a kiviselt terhességek számában, az első szülés időpontjában, a menarche idejében, az endometriosis előfordulási gyakoriságában. Valószínűleg a daganatok kialakulásában a nők szocioekonómiai státusza, az általuk alkalmazott orális fogamzásgátlás fajtája, az antikoncipiens szedés hossza, a testtömeg-indexük, a szoptatás és még számos egyéb tényező is szerepet játszhat, ami az eredmények interpretációjakor feltétlen óvatosságra int. 

Forrás:

1. Medscape Medical News

2. BMJ