Az alkoholbevitel és emlőrák

Az alkohol és az emlőrák kialakulása közötti összefüggést először az 1980-as években vetették fel, javarészt esettanulmányokon alapuló tapasztalatok alapján. Ezt az feltételezést az elmúlt közel 40 évben lezajlott több mint 100 epidemiológiai vizsgálat is megerősítette, melyekre hivatkozva az IARC (International Agency for Research on Cancer) 2012-ben az alkoholt az emlőrák egyértelmű elsődleges rizikófaktorának nyilvánította.

Az alkohol emlőben betöltött karcinogén hatása többféle útvonalon keresztül lehetséges, melyek egyike az ösztrogén-receptor szint növelése. Az ethanol proliferatív hatása mellett a ligandjával kapcsolt ösztrogén receptor (ER) transzkripciós aktivitását is fokozza, mely folyamatok a keringő ösztrogén koncentrációjának növelése révén befolyásolják az emlőmirigyek proliferációs aktivitását és morfogenezisét. Egyes tanulmányok szerint ugyan az alacsony alkoholbevitel (napi 15 g) nem befolyásolja a szervezet ösztrogén koncentrációját, a legtöbb vizsgálat már a legkisebb bevitt dózis és az emlőrák kialakulása között is egyértelmű összefüggést lát. Más elméletek szerint a hosszú távú alkohol fogyasztás az évek során összeadódik, ezáltal növelve az emlőrák kialakulásának esélyét, míg felmerült már antioxidáns és antiapoptotikus mechanizmusok esetleges hatásainak lehetősége is.

Napjainkban az emlőrákot nem csupán szövettanilag, hanem molekulárisan is különböző csoportokra osztjuk, melynek alapját a Prat és Perou 2000-ben közölt molekuláris vizsgálatai szolgáltatják. Ezáltal megkülönböztetünk alacsony malignitási potenciállal bíró, luminal A típusú tumorokat, melyek hormonreceptorokat (ER és PR/progeszteron recetor) expresszálnak és alacsony proliferációt mutatnak; a magas proliferációs aktivitást képviselő, hormonreceptor pozitív luminal B tumorokat; a tripla-negatív emlőrákokat (triple-negative breast cancer/TNBC) és a HER2-t fokozottan expresszáló daganatokat. Az elkohol és az emlőrák közötti egyértelmű összefüggés ellenére azonban az alkohol egyes emlőrák altípusokban betöltött pontos szerepéről mind ez idáig nem rendelkezünk elegendő információval.

Jelen elemzett tanulmány egy populáción alapuló, esetkontroll vizsgálat, melyben mintegy 1766 invazív emlőrákkal diagnosztizált spanyol nő vett részt (1997 és 2014 között), akik mellett kontrollként 833 főből álló csoportot szolgált. A tanulmány szerzői demográfiai adatokat, rizikófaktorokat, valamint klinikopatológiai jellegzetességeket is vizsgáltak, valamint elemezték az alkoholbevitel és az egyes emlőrák altípusok kialakulása közötti összefüggéseket, valamint az egyes daganatok differenciáltsági fokát és morfológiáját is. Eredményeik alapján a HER2-t fokozottan expresszáló tumorok kivételével minden altípus kialakulásának kockázata fokozódott a bevitt alkohol mennyiségének növelésével. A luminal A és luminal B csoportokban hasonló összefüggés igazolódott (odds-arány (OR): 2,16, 95%-os konfidencia intervallum (CI): 1,55 és 3,02 között, illetve OR: 1,98, 95%-os CI: 1,11 és 3,53 között). Hasonló értékek születtek TNBC esetén is: OR: 1,93, 95%-os CI mellett 1,07 és 3,47 között). Az alkohol és az emlőrák kialakulása közötti kapcsolat kissé erősebbnek mutatkozott lobularis carcinoma esetében (OR: 2,76, 95 % CI mellett: 1,62 és 4,69 között), mint ductalis típusú emlőrákokban (OR: 2,21, 95 % CI mellett 1,61 és 3,03 között). Az alkohol daganatkeltő hatása a különböző differenciáltsági fokú daganatok között egyaránt kimutatható volt, így az I., II. és III. grade mellett rendre: OR: 1,98 (95 % CI mellett 1,26 és 3,10 között); OR: 2,34 (95 % CI mellett 1,66 és 3,31 között), valamint OR: 2,16 (95 % CI mellett 1,44 és 3,25 között).

Fontos mérföldkőként a tanulmány elsőként elemzi az alkohol és az emlőrák közötti összefüggést spanyol nők körében, illetve az alkohol egyes molekuláris emlőrák típusokban betöltött szerepét. A szerzők négy molekuláris alcsoport közül három esetében egyértelmű az összefüggést igazoltak az alkoholbevitel és az emlőrák kialakulása között, valamint azt is megállapították, hogy az alkohol jelentősebben fokozza a lobularis típusú emlőcarcinomák kialakulását, mint a szokványos (ductalis típusú) emlőrákokét.

Számos hiányossága mellett a tanulmány hatalmas előnyeként említhető, hogy rávilágít a korábban már széles körben tanulmányozott alkohol-emlőrák összefüggés további, még feltáratlan elemeinek potenciális fontosságára.

Forrás: NCBI