Az azathioprine kezelés nem segít a korai Crohn-betegségen

Az azathioprine azonban hatásos azokban a betegekben, akiknek súlyos vagy perianális betegségük van – írták a szerzők a Gastroenterology októberi számában (teljes közlemény).

Az első vizsgálatban, amelyet dr. Julián Panés, a barceloniai Hospital Clínic/IDIBAPS munkatársa vezetett, 131 beteg vett részt, akik random azathioprine-t vagy placebót kaptak. Az azathioprine csoportból 37-en, a placebo csoportból 32-en maradtak a 18 hónapos vizsgálat végére.

A betegek 18–70 évesek voltak, és a Crohn-betegséget a vizsgálatot megelőző 8 hétben diagnosztizálták náluk.

Dr. Panés és kollégái azt találták, hogy azoknak a betegnek az aránya, akik kortikoszteroid-mentesen tartósan remisszióban voltak, hasonló volt a két kezelési csoportban: 44,1% az azathioprine-t kapók körében, és 36,5% a placebo csoportban (p=0,48) (Gastroenterology, teljes közlemény). Nem volt jelentős különbség azoknak a betegeknek az arányában sem, akik korábban érték el a kortikoszteroid-mentes, tartós remissziót, s azokéban sem, akikben nem lépett fel relapszus.

Egyetlen terület volt, ahol a gyógyszer előnyösnek mutatkozott; ez egy post hoc elemzés során derült ki, ahol a relapszust úgy definiálták, hogy a Crohn-betegség Aktivitási Indexe (CDAI) 175-ös vagy magasabb pontszámról 220 fölé emelkedett. Ezt a mérőszámot használva az azathioprine betegekben kisebb volt a relapszusok aránya, mint a placebo betegekben (11,8% versus 30,2%; p=0,01), s ebből dr. Panés azt a következtetést vonta le, hogy a gyógyszer a súlyosabb betegségben lehet hasznos.

A második vizsgálatot dr. Jacques Cosnes vezette, aki a párizsi Hôpital Saint-Antoine és az Université Pierre et Marie Curie munkatársa; ebben szintén olyan felnőtteket vizsgáltak, akiknek újonnan (6 hónapon belül) diagnosztizált Crohn-betegségük volt.

Ő és kollégái véletlenszerűen két csoportra osztottak 147 beteget: az egyik azathioprine-t kapott, a másik a szokásos kezelésben részesült, amelyet csak akkor egészítettek ki azathioprine-nel, ha kortikoszteroid dependencia fejlődött ki, krónikus aktív betegség állt fenn gyakori fellángolásokkal, ha a beteg gyengén reagált a kortikoszteroidokra vagy súlyos perianális betegség alakult ki. Összesen 132 beteg fejezte be a vizsgálatot.

A vizsgálat elsődleges végpontja azoknak a trimesztereknek az aránya volt, amelyet a beteg kortikoszteroid-mentes és anti-tumor nekrózis faktor (TNF)-mentes remisszióban töltött a vizsgálat 3 éve alatt.

Az azathioprine csoport 65 betege a trimeszterek 67%-át töltötte remisszióban, és a hagyományosan kezelt csoport 67 betege körében 56% volt ez az arány (p=0,69). A klinikai remissziót úgy definiálták, hogy a CDAI pontszám kevesebb 150-nél.

Emellett „az azathioprine csoportba tartozó betegeknél hasonló volt azoknak a trimesztereknek az aránya, amelyekben fellángolás, kórházba kerülés, bélműtét, illetve anti-TNF terápia fordult elő, mint a hagyományosan kezelt csoportban, azonban kevesebb aktív perianális léziójuk volt” – írták a kutatók.

Valóban, míg az azathioprine csoportban csak két betegnél kellett perianális műtétet végezni, a hagyományosan kezelt csoportban kilencnél, bár egyébként nem volt különbség a bélműtétek arányában a két csoport között.

Egészében véve a vizsgálat nem mutatta ki, hogy a korai azathioprine terápia előnyös lenne, kivéve a perianális betegség esetében, s ebben is csak akkor – a szerzők szerint –, ha korán alkalmazzák, mielőtt még irreverzibilis károsodás jött volna létre.

Forrás: Internal Medicine News