Az opiát függőség kezelése igen hosszadalmas
Új vizsgálatok szerint veszélyes az opioid függőség buprenorfinnal történő kezelésének túl korai abbahagyása.
Az opioid használati zavarban („opioid use disorder”-ben) szenvedőknél még 18 havi buprenorfin kezelés után is jelentős a túladagolás kockázata. A kutatók szerint a 6-18 hónapig buprenorfinnal kezelt betegek legalább 5%-ánál a kezelés leállítása után 6 hónapon belül opioid túladagolás következik be.
A valódi arány ennél biztosan nagyobb, mivel a túladagolt betegek közül jónéhányan nem jelennek meg ismételt kezelésre a kórházakban. A tanulmány vezetője, Dr. Arthur R. Wlliams (Columbia University és New York State Psychiatric Institute, New York City) elmondta azt is, hogy a „kezelés után visszaeső és túladagolásban szenvedő személyek aránya aggasztóan magas, ami arra utal, hogy a buprenorfin leállítása életveszélyes lehet.” Kifejtette a Medscape Medical News-nak, hogy emiatt a magas kockázat miatt a buprenorfin kezelés fenntartása, folytatása a lehető legfontosabb teendő.
Az American Journal of Psychiatry c. folyóiratban online megjelent vizsgálatba 8996 olyan felnőtt került be, akinél minimum 6 hónapig alkalmaztak buprenorfin kezelést, illetve a buprenorfin leállítása után még további 6 hónapig követhetők voltak a Medicaid adatbázisában (a Medicaid az alacsony jövedelműek szövetségi és tagállami támogatási rendszere az USA-ban). A legtöbb résztvevő (91,5%) fehér bőrű volt, 61%-uk volt a nő, és több mint a háromnegyedük (76,4%) mindössze 25-44 éves volt. A betegeket a buprenorfin kezelés hossza alapján négy csoportra osztották: a 6-9 hónapig kezeltek, a 9-12 hónapig, a 12-15 hónapig, valamint a 15-18 hónapig kezeltek csoportjaira. A buprenorfin kezelés leállítása után még további 6 hónapig figyelték a betegeket. A 6-9 hónapig kezeltek csoportjában lényegesen több volt a sürgősségi osztályokon történő megjelenések aránya a 15-18 hónapig kezeltek csoportjához képest (48,6% vs 41,2%, P=0,001), magasabb volt az egyéb kórházi bentfekvések száma (13,9% vs 11,3%, P=0,05) és az újabb opioid-receptekre való igény is (25,9% vs 19,1%, P=0,001). A túladagolások aránya kb. azonosan alakult a csoportok között: épp valamivel 5% fölött volt azon személyek aránya minden csoportban, akik a buprenorfin abbahagyása utáni 6 hónapban túladagolták magukat. Bár ez az 5% a tanulmány értékelhetőségét korlátozóan alacsony aránynak tűnik, de tudni kell, hogy ez a százalékos arány nem tartalmaz számos olyan esetet, amikor egészségügyi kisegítő személyzet, járókelők, barátok vagy családtagok segítettek a túladagolt személynek, és azokat az eseteket sem tartalmazza, amikor a beteg elhunyt a túladagolás miatt. A 18 hónapon túli buprenorfin-kezelés alatt és annak abbahagyása utáni túladagolás között már nincs különbség. Azoknál a betegeknél, akik komorbid pszichiátriai betegségekben is szenvedtek vagy az opiát függőség mellett egyéb káros anyag (alkohol, nem opiát tulajdonságú anyagok) függőségük is volt, magasabb volt a buprenorfin leállítása utáni kórházi bennfekvések, vagy sürgősségi ellátások aránya. Az alkoholbetegség több mint kétszeresére emelte a túladagolások gyakoriságát (OR: 2,02).
A vizsgálat tanusága szerint a 18 hónapos buprenorfin-kezelés egy átlagos személy számára közel sem elegendő, tehát a „hosszabb a jobb” elvet kell alkalmazni. Átfogó kutatások hiányában ma sem lehet megmondani, hogy meddig kell egy optimális buprenorfin-kezelésnek tartani. A szakemberek nagy általánosságban megegyeznek abban, hogy minimum 1-2 évig, sőt esetenként még ennél is hosszabban kell a kezelést alkalmazni, viszont számos egészségbiztosító csak 6 vagy 12 hónapig fedezi a költségeket. A buprenorfin előnye, hogy csak naponta egyszer, vagy csak másodnaponta kell szedni. Farmakológiailag a buprenorfin a µ-opioid receptor részleges antagonistája, míg a methadon annak teljes antagonistája, de utóbbi csak szabályozott opioid-gyógyítási programokban áll rendelkezésre az USA-ban.
Dr. Lynn Webster (az American Academy of Pain Medicine volt elnöke, PRA Health Sciences, Salt Lake City, Utah) elmondta, hogy az eredmények összhangbban vannak a methadont használattal foglalkozó tanulmányok eredményeivel. Az igen hatásos methadont már az 1950-es évek óta hosszú kúrákban használják, a buprenorfint viszont csak 2002-ben engedélyezte az FDA opioid függőség kezelésére. Igen sok problémát okoz, hogy a szert sok orvos csak 3-5 naponként adja a betegnek, aztán abbahagyja az adását, ami egyáltalán nem megfelelő és veszélyes, növeli a túladagolás és a halál kockázatát. A betegbiztosítók is felelősek a nem megfelelő használatért, hiszen nem fionanszírozzák kellő ideig az opiát elvonási terápiákat.
Források:
1. Anderson P. Discontinuing buprenorphine too soon ’life-threatening’. Medscape Medical News > Psychiatry News. December 03, 2019.
2. Williams AR, Samples H, Crystal S, et al. Acute care, prescription opioid use, and overdose following discontinuation of long-term buprenorphin treatment for opioid use disorder. Am J Psychiatry. Published online 2 Dec 2019, https://doi.org/10.1176/appi.ajp.2019.19060612