Az orvosi tárgyú sajtóközlemények és az újságírók hitelessége

Az orvosi kutatásokkal foglalkozó újságcikkek és egyéb sajtómegjelenések gyakran adósak maradnak azokkal az ismeretekkel, melyek az eredeti szakmai közleményben még megtalálhatók. A cikkek alapján nem mindig közérthetők az alapvető információk, és az olvasó sokszor nem tudja eldönteni, mennyiben bízhat meg az abban foglaltakban. Bár könnyű az újságírókat hibáztatni azért, hogy silány minőségben adják tovább az információkat, a probléma nem itt, hanem azoknál a forrásoknál kezdődik, melyekből az újságírók dolgoznak. Előfordul például, hogy a sajtóközleményből hiányzik valamilyen fontos adat vagy nehéz azt fellelni. Az sem ritka továbbá, hogy a sajtóközleményből kimarad egy kulcsinformáció, vagy elfelejtkeznek az adott vizsgálat lényeges korlátozó tényezőinek vagy gyengéinek megemlítéséről.

Pedig a sajtóközleményeknek alapvető szerepük van abban és nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az adott cikk hitelesen közvetítse az eredményeket. A híreket minősítő egyik független honlap arra a következtetésre jutott, hogy az egészségügyi témájú sajtómegjelenések között akár egyharmad is lehet azok aránya, melyek jórészt vagy teljes egészében sajtóközleményen alapulnak. Eddig azonban nem történtek kutatások annak tisztázására, hogy a sajtóközlemények színvonala miként befolyásolja az abból készülő cikk vagy hír minőségét.

Az esetleges összefüggések kiderítésére amerikai és kanadai kutatók orvosi szaklapok által kiadott sajtóközleményeket néztek át ebből a szempontból, mivel ezek rendszeres és megbízható forrásoknak számítanak az újságírásban. Retrospektív kohorszvizsgálat során elemezték, hogy a sajtóközleményben szereplő alapvető információk – például a legfontosabb eredmények mennyiségi megadása vagy a vizsgálat fontos gyengéinek kiemelése – mennyiben befolyásolták, hogy ezek az adatok bekerültek-e a sajtóközleményből készült cikkbe is.

Anyag és módszerek

Egészen 2009 januárjáig visszamenőleg öt nagy orvosi szaklap (Annals of Internal Medicine, BMJ, Journal of the National Cancer Institute, JAMA és New England Journal of Medicine) első 100 eredeti kutatási közleményében azonosították a kvantifikálható kimeneteleket és azt, hogy ezekből készült-e médiamegjelenés (legalább 100 szóból álló önálló írás). Összesen 759 újságmegjelenést találtak a Lexis Nexis és a Factiva adatbázisában végzett keresés alapján, a 68 sajtóközleményt pedig az Eukalert honlapról és az orvosi szaklapok portáljairól gyűjtötték ki. A folyóiratcikkek, sajtóközlemények és médiamegjelenések (n = 343) minőségét egymástól függetlenül két kutató értékelte, és egy strukturált kódrendszer segítségével dokumentálta az alábbi specifikus minőségi paraméterek meglétét: a vizsgálat alapvető tényei, a legfontosabb eredmények mennyiségi megadása, ártalmak, illetve az eredmények értelmezését korlátozó körülmények. A specifikus minőségi kritériumokat kielégítő médiamegjelenések arányát tekintették elsődleges végpontnak.

Eredmények

Szakcikkenként mediánértékben három (1−72) újságcikket vagy egyéb médiamegjelenést azonosítottak. Az elemzésbe bevont 343 cikk 71 százaléka a sajtóközlemény alapján készült. A cikkek 9 százaléka adta meg számszerűleg az abszolút kockázatra vonatkozó adatokat, ha ez az információ nem szerepelt a sajtóközleményben, míg 53 százalékuk akkor, ha ez az adat benne foglaltatott a sajtóközleményben is (relatív kockázat 6,0, 95%-os megbízhatósági tartomány [CI] 2,3−15,4). Olyan esetekben, amikor az adott orvosi szakcikkből sajtóközlemény nem készült, akkor az újságcikkek 20 százaléka idézte az abszolút kockázatra vonatkozó adatokat (2,2, 95% CI 0,83−6,1). Az újságírók által írt cikkek 39 százaléka (n = 133) előnyös beavatkozásokkal kapcsolatos kutatásokról szólt, de csak 24 százalékuk említette meg az ártalmakat (vagy ha ilyenek nem voltak, akkor hangsúlyozta ezek hiányát), ha az ártalmakra nem tért ki a sajtóközlemény. Ha viszont ezek is szerepeltek a sajtóközleményben, akkor ez az újságcikkek 68 százaléka esetében jutott el a laikus olvasókhoz is (2,8, 95% CI 1,1−7,4), míg sajtóközlemény hiányában ennek aránya 36 százalék volt (1,5, 95% CI, 0,49−4,4). Az újságírók cikkeik 75 százalékában (n = 256) írtak olyan kutatásoktól, melyek nem voltak mentesek alapvető gyengeségektől vagy korlátozó tényezőktől. Amennyiben ezeket nem említette külön a sajtóközlemény, akkor e fontos információ 16 százalékban került át a laikus médiamegjelenésbe, ezekre is kitérő sajtóközlemény esetén 48 százalékban (3,0, 95% CI, 1,5−6,2), és 21 százalékban akkor, ha sajtóközlemény egyáltalán nem állt rendelkezésre (1,3, 95% CI, 0,50−3,6).

Következtetések

Az orvosi szaklapok által kiadott jó minőségű sajtóközlemények javítják a belőlük íródott újságcikkek minőségét is, míg a gyenge sajtóközleményekből többségében nem készülnek színvonalas újságcikkek sem.