Az oszteoporózis a szívkockázat jele lehet reumatoid artritiszben

Az eredmények arra utalnak, hogy a kettős energiájú röntgensugár abszorpciometriás (DEXA) képek, amelyeket rendszeresen készítenek a reumatoid artritiszes betegekben az oszteoporózis felmérésére, egyúttal a kardiovaszkuláris betegség kockázatának felbecslésére is alkalmasak – mondta el dr. Ausaf Mohammad az Amerikai Reumatológiai Kollégium (ACR) éves találkozóján.

603 olyan felnőtt beteg közül, akik megfeleltek az ACR 1987-es reumatoid artritisz definíciójának, 230-ban fordult elő legalább egy dokumentált kardiovaszkuláris esemény, és ezekben a betegekben szignifikánsan alacsonyabb volt a csípőcsont és a lumbális csigolyák ásványianyag-tartalma, mint azokban, akikben kardiovaszkuláris esemény nem szerepelt az anamnézisban. E betegekben négyszeres volt az oszteoporózis gyakorisága (60% vs. 15%) és kétszeres a csigolyatöréseké (24% vs. 12%) – mondta el dr. Mohammad, az írországi Galway Egyetemi Kórházak munkatársa.

Az alacsony csontsűrűség és a csigolyatörések azután is összefüggést mutattak a kardiovaszkuláris betegséggel, ha az adatokat korrigálták az életkorra, a nemre, a dohányzásra, a magas vérnyomásra, a diabéteszre és a hiperkoleszterinémiára. Az alacsony csontsűrűségnek és a csigolyatöréseknek kifejezettebb előrejelző hatásuk volt a kardiovaszkuláris eseményekre nézve, mint a hagyományos rizikófaktoroknak vagy mint a reumatoid artritisz aktivitását mutató pontértékeknek.

Így például az oszteoporózis és a csigolyatörések életkorra és nemre korrigált esélyhányadosa a kardiovaszkuláris betegekben 2,70, illetve 2,67 volt; az esélyhányadosok a diabéteszesekre, a dohányosokra, a magas vérnyomásosokra, a hiperlipidémiásokra, a magas C-reaktív protein szintesekre és a reumatoid artritisz aktivitását mutató magas Betegség Aktivitási Pontszámosokra (DAS-28) nézve rendre 1,61, 1,18, 1,58, 1,02, 1,73 és 1,63 voltak.

A reumatoid artritiszes betegek közül 446 nő és 157 férfi volt, valamennyien 40 év fölöttiek voltak (átlagos életkor: 56 év), és mindegyikük esetében rendelkezésre állt egy olyan korábbi DEXA kép, amelynek alapján kimutatható volt a csigolyatörés. A képeket muszkuloszkeletális radiológusok értékelték vakon, és az oszteoporózis diagnózisát az Egészségügyi Világszervezet DEXA kritériumainak megfelelően állították fel: a csont ásványianyag-sűrűség kritérium alapján a betegek 32%-ának volt oszteoporózisa, és 13%-ukban fordult elő egy vagy több csigolyatörés.

A kohorszban a kardiovaszkuláris események közül 45 betegben fordult elő szívinfarktus, 145-en kaptak sztentet, 33-nak volt szívelégtelensége és 7-nek stroke-ja.

A mostani vizsgálat eredményei azért figyelemreméltók, mert a kardiovaszkuláris betegség hagyományos rizikófaktorai a reumatoid artritiszes betegekben nem olyan jó előrejelző értékűek, mint másokban, és ebben a populációban a kardiovaszkuláris betegség a vezető halálok – magyarázta dr. Mohammad.

„A kardiovaszkuláris betegség kockázata nem sokkal az artritisz kezdete után megnő, s a kockázat mértéke hasonló ahhoz, amit nem artritiszes diabéteszes vagy 5–10 évvel idősebb személyekben látunk – vagyis egy nagyon nagy kockázatú betegcsoportról van szó” – mondta dr. Mohammad.

A kardiovaszkuláris betegség rizikófaktorai azonban „másképpen működnek” a reumatoid artritiszes betegekben, mint más populációkban, és számos tanulmány kimutatta, hogy a kockázatbecslésre használt módszerek, például a Framingham kockázati skála, alulbecsülik e betegekben a kockázatot. És ebben a vizsgálatban is igaz volt, hogy a Framingham kockázati pontszám nem különbözött a kardiovaszkuláris eseményt átéltekben és az ilyen eseményen át nem esettekben. Mint dr. Mohammad mondta: ez jelentős probléma, és jobb markerekre és előrejelzőkre van szükség. Úgy látszik, fejtette ki, hogy a csont ásványianyag-sűrűsége ilyen marker lehet, és a DEXA képek pedig jó előrejelző eszközök.

Forrás: Internal Medicine News