Bizonyos típusú tachycardiában kedvező lehet a megasabb sóbevitel

A kanadai szerzők eredményei azt erősítik meg, hogy poszturális tachycardia szindróma (POTS) eseteiben jó döntés a betegek számára sóban gazdag étrendet javasolni – derül ki a Journal of the American College of Cardiology április 26-i online kiadásából.

A POTS olyan zavarokat ölel fel,  amelyek a vegetatív idegrendszer működésének befolyásolására révén járnak a szívfrekvencia és vérnyomás kóros megváltozásával. Valójában ortosztatikus intoleranciáról van szó, melynek következtében a betegek jobban érzik magukat fekvő testhelyzetben. A POTS elkülönítendő az ortosztatikus hipotenziótól, ugyanis amikor a POTS-ban szenvedő beteg feláll, nem feltétlenül következik be vérnyomásesés, a szívfrekvencia azonban extrém fokban megemelkedik. Definíció szerint akkor beszélünk POTS-ról, ha felálláskor a percenkénti szívfrekvencia legalább 30-cal (12–19 évesek esetében legalább 40-nel) megemelkedik, miközben ortosztatikus hipotenzió nem mutatkozik. A POTS tünetei sokfélék lehetnek: bizonytalanságérzés, légszomj, szívdobogásérzés, terhelési intolerancia, mely tünetek leginkább függőleges testhelyzetben kifejezettek. A betegek ezenkívül krónikus fáradtságról és kognitív zavarokról is beszámolhatnak. A POTS tipikusan fiatal nők betegsége, az első tünetek általában tizenéves korban jelentkeznek.

A vérvolumen gyakran alacsony, ezért az egyik terápiás megközelítés lehet a só- és vízbevitel fokozása a vérvolumen növelése érdekében. Jelenleg is ez a kezelés egyik alapköve, eddig mégsem tanulmányozták részletesebben. A sóbevitel növelése talán szokatlan tanács lehet egy kardiológus részéről, ezért aggodalmak merülhetnek fel annak helytállóságával kapcsolatban.

A jelenlegi vizsgálatba 14 POTS-beteget és 13 kontrollszemélyt vontak be. A résztvevők egyik csoportja 6 napon keresztül sószegény, míg a másik csoport sóban gazdag étrenden volt. A szerzők álló helyzetben mérték a szívfrekvenciát, a vérnyomást, a szérum aldoszteronszintjét, a plazma reninaktivitását, a vérvolument, továbbá a plazma noradrenalin- és adrenalinszintjét.

Az eredmények arról tanúskodnak, hogy a sóban gazdag diétán lévő POTS-betegek körében kisebb mértékben (percenként 46-tal) emelkedett a szívfrekvencia, miután a beteg ülő vagy fekvő helyzetből felállt, mint a sószegény étrendet fogyasztó személyeknél (percenként 60-as emelkedés).

Sóban gazdag diéta mellett a teljes vérvolumen és a plazmavolumen nagyobb, az álló helyzetben mért adrenalinszint pedig alacsonyabb volt, mint a sószegény étrenden lévők esetében. Az előbbi csoportban a pontszámok valamivel enyhébb mentális zavartságot, palpitatiót, bizonytalanságérzést és fejfájást jeleztek.

A szerzők igazoltnak látják azt a feltételezésüket, hogy sóban gazdag étrend mellett emelkedik a keringési volumen és csökkennek az adrenalinszintek felálláskor, ami a szívfrekvencia kisebb mérvű megugrásában mutatkozik meg. Bár a szívfrekvencia nem normalizálódik teljesen, az emelkedés azonban mérséklődik.

Aggodalmak merülhetnek fel arra vonatkozóan, hogy a jelentős sóbevitel megemelheti a vérnyomást. A szerzők ezért fontosnak tartják kiemelni, hogy a vizsgálat ideje alatt nem észleltek vérnyomásemelkedést. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy módszerüket csak rövid távú diétás beavatkozásként szabad mérlegelni, és szükség van a megfelelő élettani paraméterek nyomonkövetésére,

A szerzők a POTS kezelésének nehézségeként említik, hogy gyakran nem kerül felállításra a helyes diagnózis, és a betegeket nem egy esetben mentális betegséggel diagnosztizálják. A hivatalos adatok szerint a betegség incidenciája 1% körül van, ám ennél jóval több személy lehet érintett, mivel a kórkép sem az orvosok, sem a betegek körében nem ismert kellőképpen.