Csuklón viselhető idegstimulátor tremor kezelésére
Egy csuklón viselhető idegstimulátor segítségével csökkenthetők az esszenciális tremorban szenvedő betegek tünetei.
Az esszenciális tremor (ET) a leggyakoribb mozgászavar, mely az Egyesült Államokban már jelenleg is mintegy 10 millió embert érint, és ez a szám a társadalom idősödésével várhatóan növekedni fog. A rendszerint 4 és 12 Hz közötti akaratlan oszcillációs mozgás érintheti a beszédet, illetve a fejet és a végtagokat. Az alkar és a kezek tremora különösen problematikus, mivel nagyban akadályozza a napi tevékenységet, az írást, az evést, az ivást. Bár a jelenség pontos mechanizmusa nem ismert, vélhetően centrális eredetű. Az ET jelenleg alkalmazott kezelésén kívül szükség lenne alternatív kezelési módokra is. A leggyakoribb gyógyszerek – a béta-blokkoló propranolol és az antikonvulzív primidon – nem minden betegben hatásosak, ráadásul sok beteg nem is tolerálja sem ezeket, sem a ritkábban alkalmazott egyéb szereket (pl. a benzodiazepineket). Ilyen módon a kezelés lehetőségei elég korlátozottak. Az implantált mélyagyi stimulátor jelentősen csökkenti a tremort, de invazív műtétet jelent annak kockázataival együtt.
A Dr. Rajesh Pahwa (University of Kansas Medical Center) munkacsoportja által vizsgált készülék alig nagyobb egy Apple karóránál előlapján "ki" és "be" kapcsolók, belső felszínén pedig elektródák vannak, melyek a n. radialist és a n. medianust stimulálják. Az áramerősség nem kellemetlen a beteg számára. A kutatók két vizsgálatot végeztek: az egyik egy akut vizsgálat, a másik egy otthoni, krónikus vizsgálat volt.
Az akut vizsgálatba 77 beteget vettek be, és a készüléket – vagy egy jóval gyengébb stimulációt végző utánzatot - az erősebb tremort mutató csuklóra helyezték fel. A beteg a Bain & Findley szerint mérte az aktivitást, az orvosok a Tremor Research Group Essential Tremor Rating Assesment Scale-t (TETRAS-t) használták. A Bain & Findley score jelentősen, kb. 20%-kal javult a valódi ingerlést biztosító készülék viselése esetén az azt imitáló (utánzat) készülékhez képest (P=0,001). Egyes speciális mozdulatok, pl. ajtók nyitása/zárása, aprópénz felvétele, csésze kézben tartása, tárcsázás a telefonon szignifikánsan javultak. A TETRAS értékelés szerint is szignifikáns javulás volt mérhető a valódi készülék javára (P=0,017). A TETRAS mérés szerint is kb. 20%-os javulást lehetett tapasztalni. Egyik beteg sem számolt be jelentős mellékhatásról, mindössze a betegek 3%-a érzett enyhe tüneteket (bőrpír, bőr irritáció), de ezek spontán elmúltak.
A krónikus vizsgálatba 61 beteget vettek be, őket részint a valódi készülékkel, részint az utánzat készülékkel szerelték fel, illetve a kezelési standard szerinti ellátást kapták (utóbbiak nem viselték a készüléket,és vagy szedtek gyógyszert, vagy nem). Az utánzat készüléket a betegek csak viselték a karjukon, stimuláció nem történt. A valódi készülékek viselőit megkérték, hogy 4 héten keresztül naponta legalább kétszer kapcsolják be, elsősorban akkor, ha valamilyen finom mozgást igénylő tevékenységet szeretnének végezni (pl. írni). A készülék biztonságosan viselhető otthoni körülmények között is. Bár nem készítettek a betegelégedettségi felmérést, sok beteg az otthoni tevékenységek javulásáról számolt be. Dr. Pahwa szerint a készülék remélhetően más morgási zavarban, pl. Parkinson kórban is segítségül hívható.
Forrás:
1. Medscape Medical News > Conference News > American Academy of Neurology (AAN) 2018 Annual Meeting
