Diabeteses látásromlás: a feketék vannak nagyobb veszélyben
A látásromlás egyik leggyakoribb oka a diabetes, és jobban fenyegeti a fekete, mint a fehérbőrű lakosságot. A szűrés lehetővé teszi a korai diagnózist és kezelést, de még a betegség későbbi szakában is van kezelési lehetőség a látásromlás visszafordítására.
A diabetes mellitus és annak szisztémás, valamint szemészeti komplikációi népbetegséggé váltak a nyugati világban a XXI. század elején. A cukorbetegség prevalenciája az USA-ban jelenleg 7%, ami azt jelenti, hogy a mintegy 300 millió amerikai állampolgárból 21 millió szenved cukorbetegségben, Magyarországon 5-6 % között van, azaz közel 500 000- 600 000 felnőtt lakost érint. A 20 és 74 éves kor közötti amerikai állampolgárok látásromlását a leggyakrabban a diabetes-szel járó komplikációk okozzák. A diabeteses retinopathia ilyen módon évente 12 000 – 24 000 ember teljes látásvesztését okozza. A rendszerint fájdalmatlanul és alattomosan kezdődő diabeteses macula-ödéma (DME) kezdetben centrális homályban jelentkezik, majd a súlyosságától függően enyhe és szinte tünetmentes maradhat, de a látás teljes elvesztésével is járhat. A retina különböző folyadékok és fehérjék felszaporodása miatt megvastagszik. Becslések szerint az amerikai felnőtt cukorbetegek körében kb. 30%-ra tehető a DME szövődmények aránya, ami proliferatív retinopathia esetén elérheti akár a 71%-ot is (Javadzadeh).
Bár több felmérést is közöltek a diabeteses retinopathia prevalenciájáról és kockázati faktorairól, a JAMA Ophthalmology 2014. augusztus 14.-én online megjelent számában a szerzők összehasonlító felmérést közöltek a DME megbetegedések arányáról (Varma). megjegyzik, hogy vizsgálataik szerint az Egyesült Államokban élő, 40 éves, vagy idősebb cukorbetegek körében minden 25.-ik betegnél előbb-utóbb diabeteses macula-ödéma (DME) alakul ki. A National Health and Nutrition Examination Survey (NHANES) 2005 és 2008 közötti anyagából 1038, 40 év fölötti cukorbeteget vizsgálatának elemzése során 55 betegnél találtak diagnosztizált DME-t, ami egy összességében súlyozott 3,8%-os prevalenciát jelent (95%CI 2,7-4,9%) (746 000 főt).
A cukorbetegséghez társuló macula-ödémát csaknem háromszor gyakoribbnak találták a diabeteses afro-amerikaiak körében (az odds arány (OR) 2,64 volt (95%CI 1,19-5,84, p=0,02), a spanyol ajkúaknál közepes volt a gyakoriság, és a nem spanyol fehérek körében volt a legalacsonyabb. A 10 éve vagy annál régebben fennálló cukorbetegség (OR 8,51, p<0,001), illetve a glikozilált hemoglobin A1c emelkedett értékei (vagyis a nem jó kontrollált betegség) szintén növelték a DME prevalenciáját (OR 1,47, 95%CI 1,26-1,71, p<0,001).
A cukorbetegen rendszeres szemészeti vizsgálatokat kellene végezni, de ez gyakran nem történik meg. A szűrés pedig korai diagnózishoz és korai kezeléshez vezetne, de még a betegség későbbi szakában is van kezelési lehetőség a látásromlás visszafordítására. Egy szintén friss közleményben (Bressler) már rámutattak arra, hogy a DME-ben szenvedő betegek csaknem a felével soha nem közölték az orvosok, hogy a látásromlásuk összefügg a cukorbetegségükkel. A felvilágosítás és a korai szűrés tehát elengedhetetlen. Utóbbi része lehet a modern „optical coherence tomography” (OCT) is, de „olcsóbb eszközöket lehetne a gyógyszertárakba és az élelmiszerboltokba (!) telepíteni” – állapította meg Dr. Varma.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
