Diófélék az elhízás és a metabolikus szindróma ellen
A diófélék magtermései a demográfiai, életviteli vagy más étrendi tényezőktől függetlenül javítják a metabolikus szindrómát.
A PLOS ONE-ban megjelent tanulmány szerzői a diófélék (mandula, brazil dió, kesudió, törökmogyoró, makadámdió, pekándió, fenyőmag, pisztácia és hagyományos dió) fogyasztása és a metabolikus szindróma, valamint az elhízottság közötti kapcsolatot vizsgálták. Metabolikus szindrómában a kardiovaszkuláris megbetegedések kialakulási esélye megduplázódik, a 2-es típusú diabétesz rizikója pedig megötszöröződik. Noha a diagnosztikai ismérvek változnak, a következő öt jellemzőből: hasi elhízottság, emelkedett triglicerid-szint, alacsony HDL-koleszterinszint, magas vérnyomás, hiperglikémia bármelyik három fennállása esetén biztosan kimondható, hogy az egyén metabolikus szindrómában szenved. Egy 2003-2006-os NHANES adat alapján ez a betegség az Amerikai Egyesült Államok népességének közel 34,3% -át érinti.
A Loma Linda egyetem kutatói 803 hetednapi adventista felnőttet megkérdezésekor 32 százalékuknál találta metabolikus szindrómát. A vizsgált csoport egyénenkénti magfogyasztása meglehetősen eltérő volt, a minden napos fogyasztástól egészen a magvak teljes mellőzéséig. A kérdőív a heti fogyasztási gyakoriságot, valamint az elfogyasztott diófélék (és földimogyoró) mennyiségét mérte, együtt és külön-külön is.
A fák magvait nagy mennyiségben fogyasztónak az számított, aki az említett magvakból naponta átlagosan 16 grammot, míg a kis mennyiségben fogyasztónak, aki 5 grammot evett meg. A megkérdezettekből 4 csoportot képeztek: kevés dió/ kevés földimogyoró, sok dió/ sok földimogyoró, kevés dió/sok földimogyoró, sok dió/ kevés földimogyoró.
A kutatók a magvaknak nemcsak a metabolikus szindrómára, hanem az elhízottságra gyakorolt hatását is vizsgálták. E szerint a nagyobb mennyiséget fogyasztók (16 g/nap) körében az elhízottság jelentősen, a metabolikus szindróma mérsékelten ritkább volt a kevesebbet fogyasztókhoz viszonyítva. Ez az eltérés a sok dió/kevés földimogyoró és a kevés dió/ kevés földimogyoró fogyasztók között volt a legnagyobb.
Ezt a tanulmányt nem sokkal egy, a diófélék magvainak fogyasztása és az általános halálozás kapcsolatáról szóló, a New England Journal of Medicine-ben megjelent tanulmány után publikálták. 2003-ban az FDA napi 1,5 uncia (42,5 g) mag elfogyasztását javasolta, amely a jelenlegi átlagfogyasztásnál jóval magasabb.
