Egészségi állapotot mérő 7 egyszerű faktor
Az amerikai szívgyógyászok 2010-ben úgy véltél, 7 egyszerű tényező megfelelő szintje elegendő a kardiovaszkuláris- és általános egészség megőrzéséhez, az amerikaiak egészségi állapota mégis romlik.
Az American Heart Association (AHA) 2010-ben fogalmazta meg Life’s Simple 7 (LS7) út az egészség felé programját, melynek eredeti szándéka szerint lényegesen javítania kellett volna az amerikai állampolgárok kardiovaszkuláris- és általános egészségét, de ez mégsem sikerült.
A Life’s Simple 7 a kitűzött célt, az ideális egészségi állapotot 14 ponttal jelölte volna, és a lakosok egészségi állapotát a hét tényező pontozásával kategorizálta. Az általános és a kardiovaszkuláris egészség értékelésére a következő 7 tényezőt tartották alkalmasank: dohányzás, táplálkozás, fizikai aktivitás, testsúly, vérnyomás, koleszterin, vércukor (természetesen gyógyszeres kezelés nélküli állapotban). Nulla ponttal a rossz, 1 ponttal a közepes, 2 ponttal az ideális helyzetet jelezték. Az AHA Hypertension 2019 című tudományos ülésén bemutatott 2060-as számú poszter szerint a 2016 végéig tartó csaknem 18 éves időszak alatt az emberek egészségi mutatói egyáltalán nem javultak, sőt romlottak.
Az ideális egészség lehetséges legmagasabb 14 pontját (7 x 2 pont) csak az emberek kevesebb, mint a fele éri el. Legjobb mutatójuk a nem hispán, fehér, 45 éves kor alatti nőknek van: 50%-uk pontszáma az ideálisnak mondható tartományban, 10 és 14 pont között volt, de más csoportok meg sem közelítették ezt az értéket – mondta el Dr. Brent Egan (University of South Carolina School of Medicine, Greenville). Az LS7 értékek az egyes demográfiai faktorok szerint jelentős különbségeket mutattak, és annak ellenére, hogy csökkent a dohányosok száma, mégsem volt olyan csoport, amely elérte volna az ideális tartományt. Az előző, 1999 és 2004 közötti időszakkal összehasonlítva az utóbbi években nem javult a kardiovaszkuláris kockázat, pedig az eredeti cél pedig az lett volna, hogy 10 év alatt, 2020-ra 20%-kal csökkenjen a kardiovaszkuláris betegségek és a stroke okozta mortalitás, és 20%-kal javuljon az amerikai állampolgárok kardiovaszkuláris egészsége.
A 7 mérőszám által mért érték javulása esetén kevesebb a kardiovaszkuláris betegség, de csökken a vesebetegségek, a tüdőbetegségek száma, ráadásul kevesebb a rák is. Az LS7 program értékelése során a National Health and Nutrition Examination Survey-ben (NHANES) résztvevők közül 32.303 személy 1999 és 2016 közötti adatait dolgozták fel, olyan 20 év fölötti felnőttekét, akik nem szenvedtek kardiovaszkuláris betegségben. Az analízis során úgy találták, hogy az átlagos LS7 érték egyetlen demográfiai csoportban sem esett az ideálisnak mondható 10 és 14 közötti tartományba: legmagasabb a nem hispán, 45 éves kor alatti fehér nőknél volt (9,3), míg legalacsonyabb a nem hispán, 45 éves kor fölötti fekete nőknél volt (6,3).
Többváltozós analízissel kimutatták, hogy az LS7 értékek az életkor növekedésével rohamosan csökkentek, tehát az általános és kardiovaszkuláris egészséget leginkább az életkor befolyásolja: 45 éves kor fölött már csak a résztvevők 10%-a került be a jó LS7 kategóriákba. Az LS-érték a nem hispán fehéreknél és a hispánoknál jóval magasabb volt, mint a nem hispán feketéknél, de magasabb volt a magasabban képzetteknél és a jó jövedelműeknél. A többváltozós analízis során az egyes tényezők befolyásoló hatásának mértékére a következő szorzószámok adódtak: iskolai végzettség 4,04, a szegénységi küszöböt 400%-kal meghaladó jövedelem: 2,80, női nem: 1,37, nem hispán fekete etnikum: 0,44, 45 éves kor fölötti életkor: 0,11.
Nem volt különbség a biztosítottak és a biztosítással nem rendelkezők között, „az egészségbiztosítással tahát nem előzhetők meg a problémák". A legmagasabb értékek a nem hispán fehéreknél, a legalacsonyabb értékek a nem hispán feketéknél voltak. A hispánok a nem hispán fehérekhez hasonló értékeket értek el, függetlenül a képzettségtől, a jövedelemtől, egészségbiztosítástól – ebben valószínűleg az is közrejátszott, hogy a hispánok a feketékkel azonos szocioekonomiai helyzetben is egészségesebben táplálkoznak – pedig a táplálkozást gyakran a képzettséggel és jövedelemmel kapcsoljuk össze.
Az adatok rávilágítanak a fiatal korban elkezdett egészségvédő programok és az életmódbeli tanácsadás jelentőségére, ezek segítségével a későbbi életkorokban csökkenthető lenne a kardiovaszkuláris kockázat.
Dr. J. Brian Byrd (University of Michigan, Ann Arbor) szerint fontos az az adat, hogy a szegénység nem mindig jár az egészség károsodásával. Atanulmány következtetése, viszont szomorú: az emberek egészsége nem javult az utóbbi években, a kardiovaszkuláris kockázat nem csökkent.
Források:
