Egy magyar kutató sikere Kanadában – a SINGULAIR története

  – Hogy indult a pályafutása?
 – Az Eötvös Loránd Tudományegyetem vegyészeti szakán végeztem 1966-ban. Mindig is nagyon érdekelt a kémia, bár egyesek szerint azért mentem erre az egyetemre, mert közel volt a lakásunkhoz, ugyanis a Bródy Sándor utcában nőttem fel. De félretéve a tréfát, 23 éves koromban, egy év várakozás után mentem ki a férjemhez Kanadába, aki már néhány éve ott élt. Természetes volt, hogy munkába álljak. Először egy magánorvosi laborban helyezkedtem el technikusként, de önálló munkát akartam végezni, ezért jelentkeztem a McGill Egyetemre, ahol tanulmányaimat folytattam és megszereztem a Ph.D. fokozatot a fizika és kémia területén. Szeretném kiemelni, hogy kiváló alapokat kaptam az ELTE-n, ami egy kutató számára rendkívül fontos.

 – Nem volt problémája a nyelvvel?
 – Akadtak. Bár középiskolában és az egyetemen is tanultam angolul, Kanadában nem igazán értettem, mit is mondanak nekem, annyira más volt, mint az itthoni nyelvórákon. Utazás közben, a buszon és otthon gyakorolgattam üres óráimban, de igen nagy segítségemre voltak kedves kolléganőim, akik jószándékúan mindig kijavítottak, ha valamit nem jól mondtam.
  A gyógyszeripari szókincsem egyébként angol. Ezért, ha például Magyarországon adok elő, fontosnak tartom, hogy helyes legyen a kiejtésem, választékosan tudjam előadni a mondandómat magyar nyelven is.