Életmentő hipotermia

A hirtelen szívhalálból újraélesztés során igazolták, hogy a test gyors lehűtése csökkenti az agykárosodást, ennek ellenére az életmentő eljárást ritkán alkalmazzák. Egy új vizsgálat azt bizonyította, hogy a hipotermia életmentő hatása főleg az erős dohányosokra igaz.

A váratlan, hirtelen szívhalál következtében összeeső emberek késedelem nélküli újraélesztése gyakran sikeres és egy évtizede jól kontrollált vizsgálatok igazolták, hogy az esetleges neurológiai károsodások is lényegesen ritkábbak és enyhébbek a test gyors lehűtése esetén.

A nemzetközi terápiás irányelvek javasolják is a reanimációt követő mielőbbi lehűtést, ennek ellenére Mark E. Mikkelsen és munkacsoportja azt találta, hogy az Egyesült Államokban igen kevés újraélesztett betegnél történik hipotermiás kezelés. Az erről szóló tanulmányt a Critical Care Medicine közölte.

A kutatók 538 olyan kórház adatait összesítették, amelyekben sikeres újraélesztés történt 2003-2009 között. Ezen idő alatt 67 498 beteget sikerült a hirtelen szívhalálát követően újjáéleszteni, majd hazaengedni. A terápiás irányelvek javasolta 32-34 ºC testhőmérsékletet csak a betegek 44,3 %-ánál érték el és tartották fenn 24 órán keresztül. Az adatok arról tanúskodnak, hogy a reanimáltak 17,6 %-át viszont túlhűtötték.

A vizsgálat kezdetétől 2003-tól annak befejezéséig (2009) a lehűtött betegek száma csaknem ötszörösére nőtt, ami igen szignifikáns (p<0,001), azonban a dolgozat részletes elolvasásakor kiderül: ez azt jelenti, hogy a terápiás hipotermia gyakorisága 0,7 %-ról csak 3,3 %-ra növekedett. Az ajánlott technikát elsősorban az oktató kórházakban (p<0,001), a fiatalabb korú betegek esetében (p<0,001) és munkanapokon (p<0,005) alakalmazták sikerrel.

„Vizsgálatunk azt bizonyította, hogy a terápiás hipotermia a kórházakban történő, hirtelen szívhalál esetekben is csak ritkán használt eljárás. A University of Pennsylvania intézeteiben, saját tapasztalatunk szerint öt-tíz éve alkalmazzák ezt a terápiás módszert és logikus volna, ha ma ötször-tízszer gyakrabban használnák” – mondotta Dr. Mikkelsen.

A Vanderbilt University munkatársai Jeremy Pollock vezetésével 2007 májusa és 2012 januárja között 181 felnőtt beteg hirtelen szívhalála esetében végeztek hipotermiás terápiát. A betegek dokumentációjából kiemelték azokat, akik dohányoztak és ezek eredményeit vetették össze a nemdohányzók adataival.

A betegek 60 %-a meghalt, a többieket a Cerebral Performance Category (CPC) értékelés alapján (a kettő- vagy annál kevesebb pontszám okán) jó neurológiai állapúnak ítélve engedték haza.

A dohányzók az életkor, az eredeti szívműködés, a spontán keringés visszatértéig eltelt idő, a külső újraélesztés időtartama, a terápiás hipotermia kezdetéig eltelt idő, valamint a nem és a kísérő betegségek szerint módosított statisztikai elemzés szerint is szignifikánsan jobb neurológiai állapotban hagyták el a kórházat, mint a nemdohányzók.

A dohányzók átlag három hónap múlva is kettő- vagy kisebb CPC ponttal osztályozott állapotban voltak (40 % vs 19 %, p<0,01). A kutatók a dohányzás ilyen kedvező hatását iszkémiás kondicionálás eredményének tartják. ”A dohányzás a szövetekben hipoxiát okoz, mely iszkémiás kondicionálás állapotát idézi elő. Ez mérsékli a szívmegállás okozta iszkémia és reperfúzió következményeit” – foglalják össze.