Előszó

A gyermekkori agybénulás témáját választottuk az év első Hazai Aktualitásának, mivel ebben a kérdésben az elmúlt néhány évtizedben alapvető szemléletbeli változások történtek. Ezzel foglalkozunk az 55. Baross utcai Szülészeti Esték tudományos programjában is február 17-én. Korábban kizárólag az érett újszülöttek definitív intrapartum asphyxiáját tekintették a gyermekkori agybénulás okának, és amerikai ügyvédek százával próbálták bizonyítani a szülészek ebben játszott elmarasztalható szerepét. A tudományos megfigyelések azonban alapvetően megváltoztatták e szemléletet.

 Napjainkban elfogadott, hogy többnyire antenatalis tényezők felelősek az állapot kialakulásáért, és csak az esetek mintegy 10%-a vezethető vissza a szülés alatti eseményekre. Másfelől az is tény, hogy nem minden, magzati asphyxiával szövődött szülés során világra jött érett újszülöttnél alakulnak ki az agybénulás tünetei. Ebben az asphyxia súlyossága és a magzati agyszövet tűrőképessége játszik szerepet, de ma még nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hol az a pont, amikor a magzat, illetőleg annak szövetei még képesek tolerálni a kedvezőtlen körülményeket, de már a tűrőképességük határához érkeztek. Jelenleg nem rendelkezünk erre vonatkozó vizsgálati mutatókkal. Bíznunk kell a tudomány fejlődésében, de addig is felkészültnek kell lennünk, hogy legalább a kockázati tényezőket ismerjük.