Előszó

Az Előszót azzal kezdem, hogy megjelent az új szülészet-nőgyógyászati tankönyvem A SZÜLÉSZETNŐGYÓGYÁSZAT TANKÖNYVE – ÖTÖDIK KIADÁS címmel. A Semmelweis Kiadó 10 évvel a harmadik és 8 évvel a negyedik kiadás megjelenése után határozott úgy, hogy felkér egy egyszerzős új didaktikus tankönyv megírására a korábbi kötetekre építve, naprakész információkkal és gazdag képanyaggal. Bár rövidíteni akartam, mégis 100 oldallal hosszabbra sikerült, mint az előzőek, viszont gyakorlatilag a tankönyv 70%-a teljesen új ismeretanyag. Jóllehet könyvemet döntően orvostanhallgatóknak írtam, mégis ajánlom szakorvosaink figyelmébe, hiszen soha nem árt ismételni, és ami ennél is fontosabb, új, rendezett, lényegre törő ismeretekhez jutni. Bár sok esetben hivatkozom az evidenciaszintekre is, meggyőződésem, hogy az orvos azért tanul élete végéig, hogy a szakmai kereteken belül saját tapasztalata és judíciuma alapján gyógyítson. Az orvos-beteg kapcsolatot és az individuális megítélést soha nem helyettesítheti, csak kiegészítheti a számítógépes információhalmaz és a képalkotó diagnosztika. Ez a könyv tehát tankönyv kitisztult ismeretekkel irodalmi hivatkozások nélkül, aki viszont az egyes részletek sokszínűségére kíváncsi, annak továbbra is ajánlom a múlt évben általam szerkesztett trilógiát (A VÁRANDÓSGONDOZÁS KÉZIKÖNYVE, A PERINATOLÓGIA KÉZIKÖNYVE és A NŐGYÓGYÁSZAT KÉZIKÖNYVE). Az ismereteket többszínűvé teszi a már közel 20 éve rendszeresen megjelenő NŐGYÓGYÁSZATI ÉS SZÜLÉSZETI TOVÁBBKÉPZŐ SZEMLE, melynek jelen számában is a kurrens témákkal foglalkozunk, bemutatva a nemzetközi trendeket és a hazai szakemberek kommentárjaikban kifejtett megfontolandó állásfoglalásokat.