Előszó

A szülészet különösen „veszélyes” szakma, mivel egyszerre két életért, az anyáért és a magzatért is felelősséggel tartozik. A közvélemény ugyanakkor a szülést többnyire szövődménymentesnek tekinti, és „elvárja”, hogy két – ikrek esetén több – szereplője egészségesen és élve kerüljön ki az élettani folyamatból. Ha bármelyikük egészsége károsodik, netán valamelyikük meghal, azonnal felelőst keresnek, és csaknem mindig mulasztást vélnek a háttérben. Megjelennek a felperesek ügyvédjei és szakértői, a kórház és az orvos védekezik, az ügy a bíróságon folytatódik, s a vélemények közötti ellentmondás feloldása érdekében – szerencsés esetben – az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságához (ETT-IB) fordulnak. A több mint 20 tagú testület alapos referensi és koreferensi előkészítés és vita után egyhangúlag hozza meg állásfoglalását. Egy egész bizottságot nem lehet befolyásolni, ennél fogva az IB döntései elfogulatlannak, reálisnak és szakszerűnek tekintendők. Jól példázza ezt, hogy az ETT-IB a 2000-ben hozzá kerülő esetek 66%-ában elmarasztalta az orvosi tevékenységet, 34%-ban pedig gondosnak és szakszerűnek ítélte azt. Miközben azonban a szakágak közül a szülészetben fordult elő a legtöbb orvos/intézmény elleni ügy, ezen esetek csupán egyharmadában született elmarasztaló vélemény, a többi esetben a bizottság megfelelőnek minősítette az ellátást (szemben a többi szakmával, ahol kivétel nélkül az elmarasztalt esetek voltak túlsúlyban). Ez is mutatja, hogy szakmánk területén sok az indokolatlan feljelentés, de azt is tudomásul kell venni, hogy a panaszok egy része jogos, és ilyen esetekben vállalni kell a következményeket.

Megtisztelő számunkra, hogy dr. Berentey György professzor – az ETT-IB hosszú éveken át aktív elnöke, jelenleg alelnöke – elvállalta Hazai Aktualitás rovatunk megírását, melyet többszöri elolvasásra ajánlok.

Kiemelt témánknak a Chlamydia-fertőzés kérdését választottuk. Ma már a hazai szülész-nőgyógyászok számára is ismert, hogy ez a leggyakoribb, nemi érintkezéssel terjedő bakteriális fertőzés. A heveny fertőzés általában enyhe tünetei az érintettek mindössze 30–40%-ában jelentkeznek. A fertőzés veszélye abban áll, hogy mind az enyhe tünetekkel járó, mind a tünetmentes fertőzések súlyos biológiai következményekkel járhatnak: az esetek 15–40%-ában petevezeték-gyulladás, később petevezeték eredetű meddőség, méhen kívüli terhesség vagy állandósult kismedencei fájdalom alakulhat ki. A tünetmentes fertőzések jelentős aránya miatt a késői szövődmények megelőzése csak a gyanús klinikai tünetekkel jelentkező betegek kivizsgálása révén lehet eredményes. A fertőzés lehetőségét a klinikailag panaszmentes, fizikális vizsgálattal negatívnak véleményezett, de bizonyos ismérveik alapján veszélyeztetett korosztályok szűrésével lehet bizonyítani. Az utóbbi években kedvező tapasztalatok születtek a veszélyeztetett betegcsoportok bevonásával végzett széles körű szűrővizsgálatokkal kapcsolatban. Kiderült, hogy a 20 év alatti korosztály 5–15%-a, a 20–24 éves korcsoport 3–12%-a fertőzött.