Emlőhelyreállító műtét rövidebb lábadozással

A nagy műtétek utáni gyógyulási folyamat felgyorsulását és a posztoperatív fájdalom enyhítését szolgáló ERAS (Enhanced Recovery After Surgery) protokollok szerinti perioperatív ellátás eredményességét a kismedencei, illetve a vastag- és végbélműtétek vonatkozásában ma már számos vizsgálat igazolja. A Mayo Klinikán nemrég az emlőrekonstrukciós műtéteknél is sikerrel vezették be az új szemlélet szerinti ellátást, amelynek négy alappillére a korszerűbb, hatékony fájdalomcsillapítás, az altatást követő hányás kivédése, a gyors posztoperatív mobilizálás és a mielőbbi táplálékbevitel.

A Mayo Klinikán végzett vizsgálat keretében 31 nőbetegnél végeztek plasztikai emlőrekonstrukciót az új ERAS protokoll szerint az emlők daganatos elváltozásainak kezelése vagy az emlőrák megelőzése céljából végzett mastectomiát követően. A kimenetelt a hagyományos posztoperatív ellátással (TRAS, traditional care after surgery) összevetve értékelték, 17 korábban műtött beteg adatainak retrospektív feldolgozása alapján. A rekonstrukciós beavatkozás minden esetben szabad lebenyes emlő-helyreállítást jelentett, és a vizsgálatba bevont betegek (n=48) mindegyikét egyazon orvos műtötte egy éven belül. Az ismert koagulopátia és a kórelőzményben szereplő krónikus fájdalom szindróma kizáró okot jelentett.

A 48 emlőplasztikai beavatkozás során összesen 83 lebeny került kimetszésre és áthelyezésre. Az esetek többségében (n=71) mély alsó epigastrialis perforátor (DIEP) lebenyt, míg néhány esetben szabad TRAM (m. transversalis abdominis myocutan) lebenyt (n=7) vagy a m. gracilisból vett lebenyt használtak az emlő autológ szövettel történő helyreállítására.

Az ERAS szerinti ellátás magában foglalta a preoperatív fájdalomcsillapítást, a műtéti terület liposzómákba zárt bupivacainnal történő érzéstelenítését (ami célzott gyógyszerhatást biztosít, és ezáltal csökkenti a nemkívánatos hatások előfordulási valószínűségét), az ópiát analgetikumok alkalmazásának lehetőség szerinti kerülését, valamint a hányinger és a hányás kivédését. A műtét után a betegek nem kerültek rutinszerűen intenzív osztályos megfigyelésre; a lehető legrövidebb időn belül felkelhettek és táplálékot is fogyaszthattak. Az ERAS protokoll bevezetésétől kezdve minden emlőrekonstrukciós műtétre kerülő beteg e szemlélet szerint részesült ellátásban.

Az ERAS bevezetésekor a kórházi ápolás időtartama 3 napra rövidült, szemben a még hagyományos posztoperatív ellátásban részesített betegek átlagosan 4,4 napos kórházi tartózkodásával. A műtétet követő első 3 napon a betegek ópiátigénye kevesebb, mint felére csökkent, ha a TRAS helyett az ERAS protokollt alkalmazták. Per os morfin-egyenértékben számolva a TRAS esetében átlagosan 321,3 mg, az ERAS esetében átlagosan 142,3 mg ópiát biztosított megfelelő fájdalommentességet. Az analgézia eredményességét az első 3 posztoperatív napon összesen 8 alkalommal ellenőrizték. A tízpontos fájdalomskálán mért pontszámok az ERAS esetében 0–4, míg a TRAS esetében 6–8 között mozogtak, bár megjegyzendő, hogy a fájdalompontszámok terén statisztikailag szignifikáns különbséget csak a műtét utáni 24. órában mutattak ki a kétféle ellátási protokoll között. Intenzív osztályos ápolásra az ERAS szerint ellátott betegek egyikénél sem kényszerültek. A 30 napon belül fellépő szövődmények gyakorisága tekintetében nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a két kohorsz között.

A vizsgálatban részt vevő orvosok és nővérek meglátása szerint az új szemléletű periperatív ellátás enyhíti a műtétre kerülő betegek szorongását. Fontos, hogy a posztoperatív fájdalmat a vártnál enyhébbnek élik meg, és a hazabocsátáskor sokaknak már az acetaminofen is kielégítő fájdalomcsillapítást biztosít. Ezzel együtt a betegek a normál életvitelhez (pl. autóvezetéshez) is hamarabb vissza tudnak térni és az újbóli munkába állásig eltelő időtartam is rövidebb – sorolja az ERAS protokoll előnyeit a beavatkozásokat végző plasztikai sebész.

A fenti eredmények tehát azt jelzik, hogy az ERAS protokoll a szabad lebenyes, autológ emlőrekonstrukciós műtétek esetében is sikerrel alkalmazható: magas színvonalú ellátást biztosít és vélhetően a kórházi ápolás költségeit is csökkenti. A költségmegtakarítással kapcsolatos elemzés még tart.

Az előzetes közlésként olvasható fenti eredményeket a kutatók a napokban mutatják be részletesen a Plastic Surgery Research Council éves konferenciáján New York-ban (március 7–9.).