Gén azonosítja az emlőrák agresszív formáját
Egy munkacsoport azonosította azt a gént, mely alapvető szerepet játszik az emlőrák egyik agresszív formájának kialakulásában. Azt remélik, hogy e gén blokkolásával képesek lesznek csökkenteni e tumortípus agresszivitását.
A Nature Communications című lapban közzétett írásukban a szerzők arról számolnak be, hogy az ID4-ként („inhibitor of differentiation 4”) ismert gén nemcsak jelzi a tripla-negatív emlőrák igen agresszív formájának jelenlétét, hanem úgy tűnik, hogy kontrollálja is azt.
„Azt találtuk, hogy az ID4 magas szinten van jelen az összes tripla-negatív emlőrák nagyjából felében, illetve megfigyeltük, hogy ezek a rákok különösen rossz prognózist ígérnek – mondja a kutatási projektet vezető dr. Alex Swarbrick. – Azt is kimutattuk, hogy amennyiben a tripla negatív emlőrák kísérletes modelljeiben sikerült blokkolni az ID4 gént, a tumorsejtek osztódása megtorpant.”
A tripla negatív tumorok az emlőrákok azon formái, melyekben sem ösztrogén-, sem progeszteron-, sem pedig HER2-receptorok nincsenek. Az emlőrákok kezelése során a daganatban lévő receptorokat veszik célba. A tripla negatív tumorok körülbelül 15 százalékot tesznek ki az összes emlőrák között. Ilyen esetekben tipikusan nagyobb a kiújulás valószínűsége, és a túlélés rövidebb, mint az emlőrák más típusaiban. Úgy tűnik, hogy a tripla negatív emlőrákokon belül is eltérőek az esetek: egyes betegek 3−5 éven belül a betegség áldozatául esnek, míg mások jóval hosszabb ideig élnek betegségmentesen, mint a tripla negatív emlőrákban szenvedő betegek jelentős része.
A kutatók egy lehetséges magyarázatot találtak arra, miért különböznek oly jelentős mértékben az egyes betegek életkilátásai: a tripla negatív emlőrákoknak két különálló formája van, mely úgy tűnik, más-más sejttípusokból indulnak ki. Míg a tripla negatív emlőrákok benignusabb formája valószínűleg specializált sejtekből indul ki, miközben a szerzők feltételezik, hogy az agresszív forma kiindulópontját őssejtek képezik.
Az őssejtek rendelkeznek azzal a képességgel, hogy különféle sejttípussá differenciálódnak a szervezetben. Az a mód, ahogyan az őssejtek flexibilisen képesek más szövetbe terjedni, hasonló ahhoz, ahogyan sok daganatforma működik.
A korábbi kutatások azt jelezték, hogy az emlőőssejtek alapvető elemét képezik az emlő növekedésének és fejlődésének, mind a pubertás, mind pedig a terhesség idején. A most közzétett kutatás most azt mutatta ki, hogy az ID4 felelős azért, hogy ezek az őssejtek specializált sejtekké alakulnak-e vagy sem. Amennyiben az ID4 az őssejten belül blokkolva van, a sejtek specializálódását szabályozó más gének aktiválódnak. Ezen túlmenően ugyancsak aktiválódik az ösztrogénreceptor, valamint számos olyan egyéb gén, melyek az emlőrákok jobb prognózisú formáiban aktiválódnak.
„Az ösztrogénreceptor-pozitív emlőrákok viszonylag kedvezőbb életkilátásokat ígérnek, mivel a tamoxifen igen hatékonyan képes blokkolni az ösztrogénreceptort és ezáltal a daganat növekedését – magyarázza dr. Swarbrick. − Ennek ismeretében azt feltételezzük, hogy az ID4 blokkolásával az őssejt típusú emlőrákokat kevésbé agresszív formákká alakíthatjuk, amelyek aztán akár a tamoxifenre is jól reagálnak. Amennyiben a hipotézisünk helyálló, ennek jelentős terápiás vonatkozásai lehetnek.”
Az alapfelfedezést követően a kutatócsoport most az ID4-et vizsgálja behatóbban annak érdekében, hogy kidolgozhassák az ID4 blokkolásának leghatékonyabb stratégiáját humán körülmények között. Ezen kívül egérkísérleteket is terveznek annak értékelésére, hogy az ID4 blokkolása érzékennyé teheti-e a tumorokat a tamoxifen hatásai iránt. „Még nem tudjuk, hogy az ID4 blokkolásának eredménye valódi ösztrogéndependens tumor lesz-e (vagyis egy olyan daganat, melyben működőképes ösztrogénreceptorok találhatók) vagy csak annak karikatúrája” – mondja a kutatócsoport vezetője. Ehhez először olyan kutatások szükségesek, melyek minden részletében feltárják az ID4 működését és funkcióit, illetve szerepét az emlőrák kialakulásában és kezelésében.
