A prosztatarák családi előfordulása emlőrákra hajlamosíthatja a nőket
Egy most közzétett vizsgálatban azt találták, hogy nem csak az emlőrák, hanem a prosztatarák családi előfordulása is növeli a nőknél az emlőrák kialakulásának valószínűséget, illetve mindkét daganat együttes családi előfordulása esetén még nagyobb a kockázat.
A szerzők a Cancer című lapban publikálták eredményeiket.
Az emlőrák minden 8-9. nőt érinti valamikor élete folyamán. Az American Cancer Society adatai szerint az Egyesült Államokban évente körülbelül 230 ezer új invazív emlőrákos esetet diagnosztizálnak, és több mint 40 ezer nő hal meg a betegség következtében.
Többszörösen igazolt és jól ismert tény, hogy ha egy nő családjában már előfordult emlőrák, akkor ő maga is nagyobb kockázatnak van kitéve a betegség szempontjábólés a kockázat még kifejezettebb, ha azelső fokú rokonait érintette a betegség. Az örökletes emlőrák hátterében leggyakrabban a BRCA1 és BRCA2 gén mutációja áll, mely akár az anyáról, akár az apáról átöröklődhet az utódra.
A prosztatarák minden 7. férfit betegíti meg valamikor élete folyamán, és ez a másik olyan rosszindulatú daganat, amely gyakrabban fordul elő azok körében, akiknek családjában már volt prosztatatumor. Amennyiben az apánál vagy fiútestvérnél diagnosztizáltak prosztatarákot, akkor megduplázódik a prosztatarák kialakulásának esélye.
Ugyanakkor nagyon keveset tudunk arról, hogy a prosztatarák családi előfordulása miként befolyásolja a nőket fenyegető emlőrák kialakulásának esélyét – állítják a szerzők. A lehetséges összefüggések pontosabb feltárására 78171 nő adatait elemezték a Women’s Health Initiative Observational Study beteganyagából 1993 és 1998 között. A vizsgálatba való belépéskor egyik nőnél sem állt fenn emlőrák, és a résztvevőket egészen 2009-ig követték nyomon a betegség kialakulására. Az utánkövetési periódus alatt 3506 nőnél diagnosztizáltak emlőrákot.
A résztvevők a vizsgálat kezdetén kérdőívet töltöttek ki, mely kitért a családban előfordult rosszindulatú daganatokra is. A kérdőívek elemzése alapján a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy azoknál a nőknél, akiknek első fokú férfi rokonai (fivér, apa vagy fiú) körében előfordult prosztatarák, 14%-kal nagyobb annak a valószínűsége, hogy 50 éves koruk után emlőrákot kórisméznek. Sőt azokban az esetekben, ahol a családi kórelőzmény emlőrák és prosztatarák szempontjából egyaránt pozitívnak bizonyult, 78%-kal növekedett meg az 50 éves kor után diagnosztizált emlőrák előfordulásának esélye. Az afroamerikai nők alcsoportjában még ennél is nagyobb kockázatot észleltek.
A szerzők, eredményeik alapján arra figyelmeztetnek, hogy az eddigieknél nagyobb gonddal kell feltárni a betegek családi kórtörténetét rosszindulatú daganatok szempontjából. A vizsgálat vezetője így fogalmaz: „Az adatok arra intenek, hogy a klinikus minden esetben vegye fel a teljes családi kórtörténetet onkológiai betegségek irányában – különösen az első fokú rokonokra vonatkozóan −, hogy pontosabban felmérhesse a rákkockázatot. Különösen fontos lehet azon családok további vizsgálata, ahol a különféle tumortípusok halmozottan jelentkeznek, mert így feltárhatók a halmozódás hátterében álló új genetikai mutációk.”
A vizsgálat erőssége volt, hogy nők nagy csoportját vonta be, ami – a szerzők véleménye szerint – az emlőrák kockázat pontosabb felmérését tette lehetővé azon nők csoportjában, akiknek családjában már előfordult emlőrák, prosztatarák vagy mindkettő. Nem szabad azonban megfeledkezni a vizsgálat gyengéiről sem. Ezek közé tartozik, hogy a következtetések alapját a résztvevők beszámolója képezte a családjukban előfordult rosszindulatú daganatokról, ami torzíthatta a valós helyzetet. A szerzők ugyanakkor rámutatnak, hogy a résztvevők beszámolói alapján kirajzolódó kép – különösen az első fokú rokonok vonatkozásában – általában helytálló.
