Jobb a gyermekek anesztéziája, ha a szülő is jelen van
A stockholmi Euroanaesthesia konferencián bemutatott kutatás szerint jobb minőségű anesztézia érhető el, ha az anesztézia bevezetésénél a szülő is jelen van. Az erről szóló előadást dr. Alicia Sánchez, a spanyolországi Hospital de Sagunto aneszteziológusa tartotta.
Az anesztézia bevezetése a gyermek és a szülő számára is stresszes esemény lehet. Már korábban is történtek vizsgálatok annak tisztázására, hogy az anesztézia bevezetésekor a szülő jelenléte miként befolyásolja a szorongást és az anesztézia kapcsán fellépő szövődményeket, de az idevágó kevés kutatás egymásnak ellentmondó eredményeket hozott. Ugyanakkor még senki nem vizsgálta a szülői tapasztalatokat, illetve a minőséget összességében.
A most bemutatott véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatban arra keresték a választ, miként befolyásolja a perioperatív időszakban a gyermekben és a szülőben ébredő szorongást, illetve az anesztézia minőségét, ha megengedik a szülőnek, hogy az anesztézia bevezetésekor ő is jelen legyen. „A kérdés fontosságát az adja, hogy a kórházak többségében még jelenleg is az a gyakorlat dívik, miszerint a műtő ajtajában elszakítják egymástól a gyermeket és a szülőt – magyarázza dr. Sánchez. − Vannak azonban olyan kórházak is, ahol megengedik az egyik szülőnek, hogy a műtét után a gyermekével maradhasson a posztoperatív őrzőben.”
A mostani vizsgálatot a helyi etikai bizottságok engedélyének és a szülők írásos beleegyező nyilatkozatainak birtokában végezték el a szerzők. A vizsgálatban 60 olyan gyermek szülei vettek részt, akiket tonsillectomiára jegyeztek elő. Kizárási kritérium volt, ha az adott gyermeknél korábban már történt hasonló műtét. A szülőket véletlenszerűen két csoportba sorolták: az egyikben a szülő az anesztézia bevezetésekor jelen lehetett (P csoport), míg a másikban a gyermeket a műtő ajtajában elválasztották a szülőtől, ők alkották a kontrollcsoportot (C). Mindkét csoportba 30-30 gyermeket soroltak.
A szülői szorongás felmérésére a State Trait Anxiety Inventory (STAI) eszközt használták, mely a szülő önbevallására hagyatkozik a lelkiállapot és a szorongás szintjének megítélésekor. A nyomtatványt a várószobában (kiindulási állapot, 1. időpont); a gyermektől való elkülönítés után (2. időpont) vagy közvetlenül a műtőbe való belépés előtt (P csoport; 2. időpont); az anesztézia bevezetése alatt (3. időpont); valamint az ébredőszobában (4. időpont) töltötték ki. Egy másik aneszteziológus a Modified Yale Preoperative Anxiety Scale (mYPAS) segítségével mérte a gyermekek szorongását ugyanezen időpontokban. Minden beavatkozásnál két aneszteziológus volt jelen: egyikük végezte a vizsgálattal kapcsolatos dokumentációt, másikuk az altatás szabályszerű kivitelezéséért felelt. Szorongást akkor véleményeztek, ha a mYPAS pontszáma nagyobb volt 40-nél.
Az Induction Compliance Checklist (ICC) az indukció alatt negatív magatartásformákat tükrözött (a 4-es vagy afeletti pontszám gyenge magatartási compliance-t jelez).
Az eredmények azt jelzik, hogy a P csoportban jóval alacsonyabb volt a szorongás szintje, mint a C csoportban. A C csoportban a gyermek szorongását jelző pontszámok akkor kezdtek emelkedni, miután elválasztották őt a szülőtől. Az indukcióval kapcsolatos compliance a P csoport 80 százalékában bizonyult jónak (4 alatti pontszám), míg a C csoportban csak 50 százalékban. Az összegzett minőség a P csoportban jóval meghaladta a C csoportban észlelt szintet (az előbbi csoportban 9,3/10 pont, az utóbbi csoportban 6,8/10 pont). A P csoportban minden szülő azt válaszolta, hogy egy jövőbeni hasonló esetben is ugyanígy járna el, míg a C csoportban a szülők 87 százaléka legközelebb azt választaná, hogy a gyermekével maradhasson.
„Ha a szülő jelen van az anesztézia bevezetésénél, ez mind a gyermek, mind a szülő szempontjából javítja az altatás minőségét – magyarázza dr. Sánchez. – A vizsgálat ötlete akkor született meg, amikor az egyik kollégámnak egy olyan gyermeket kellett altatnia, aki nagyon izgatott volt és sírt, szorosan átölelte az édesanyját a műtő ajtajában és azt akarta, hogy az édesanyja is vele menjen a műtőbe. Azt gondoltuk, miért is ne, és megengedtük az anyának, hogy együtt maradjanak. Az inhalációs anesztézia ideje alatt a gyermek mindvégig az édesanyja karjában volt, fantasztikus tapasztalat volt. Ekkor döntöttük el, hogy elvégezzük ezt a vizsgálatot.”