Jógával a depresszió ellen
A rendszeres jógázás enyhíti azoknak a betegek a depressziós tünetei, akik egyidejűleg egyéb mentális problémákkal is küszködnek. A jótékony hatás annál kifejezettebb, minél több jógafoglalkozásra kerül sor.
A British Journal of Sports Medicine című lapban közzétett kutatás szerint a jóga enyhíti a más mentális kórképben is szenvedő betegek depressziós tüneteit – minél több alkalommal kerül rá sor, annál jelentősebb mértékben.
A depresszió világszerte a munkaképtelenség és funkciócsökkenés vezető oka, hisz becslések szerint globálisan több mint 340 millió embert érint. Ráadásul a depressziós tünetek gyakran járnak kéz a kézben egyéb mentális kórképekkel, például generalizált szorongással és pszichotikus zavarokkal. A depresszió tüneteinek enyhítésére ma már széles körben javasolják a fizikai aktivitás fokozását, ezért a mostani tanulmány szerzői arra keresték a választ, hogy a jógázás kedvező hatású lehet-e a különböző mentális problémákkal küzdő betegek számára, illetve hogy a jógának más jótékony hatásai is lehetnek-e, például növekszik-e a terhelhetőség, csökken-e a testsúly, javul-e az alvás- vagy az élet minősége.
A kérdés megválaszolásához véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatok regisztereiből gyűjtötték ki az adatokat 2019 májusáig bezárólag. Olyan vizsgálatok adatait összegezték, melyekben a jógát a szokványos kezeléssel hasonlították össze. Összesen 19 releváns nemzetközi vizsgálatot azonosítottak, melyekben 1080, mentális betegségben szenvedő felnőtt vett részt. Az alábbi betegségek fordultak elő: depresszió; generalizált szorongás; hangulatzavarok; poszttraumás stresszbetegség; stressz; pszichotikus zavarok, például szkizofrénia; pánikzavarok; és szerabúzus.
A jógafoglalkozások átlagosan 2,5 hónapon keresztül tartottak, egy-egy alkalommal 20–90 percen keresztül. Végül a 19 vizsgálat közül 13 vizsgálat adatait elemezték, mely azt igazolta. hogy a jógázás enyhítette a depresszió tüneteit a szokványos kezeléshez vagy az önsegítő technikákhoz képest. A jótékony hatás a depresszió és a szkizofrénia fennállásakor volt a leginkább szembetűnő, illetve bizonyos mértékig az alkoholabúzusban is. Más kórképek esetében nem volt elegendő adat egyértelmű következtetések levonásához.
A részletesebb analízis azt is kiderítette, hogy a heti jógafoglalkozások számának növekedésével párhuzamosan egyre kifejezettebben enyhültek a depressziós tünetek.
Az elemzésbe bevont klinikai vizsgálatok többsége kielégítő vagy magas minőségű volt ugyan, de nem szolgáltattak elegendő adatokat ahhoz, hogy külön elemezzék a jóga egyes típusainak vagy a jógafoglalkozás intenzitásának a hatásait is. Ettől függetlenül is helytállónak látszik azonban az a megállapítás, hogy a jóga hatásosabb a szokványos ellátásnál a tünetek enyhítésében, illetve hogy egyértelmű (jóga)dózis-hatás korreláció áll fenn. Ennek különösen azon betegek számára van nagy jelentősége, akik nem akarnak vagy nem tudnak részt venni a fizikai aktivitás szokványosabb formáiban, például a tornafoglalkozásokban vagy sporttevékenységekben.
„A jógázást a betegek kiegészítő vagy alternatív lehetőségként vehetik számba akkor, amikor a depressziós tünetek enyhítését célzó fizikai aktivitást tervezgetik” – zárják eredményeik ismertetését a szerzők.
