Kadmium, ólom és tesztoszteron
A vér ólomtartalma pozitív korrelációs kapcsolatban áll a szérum tesztoszteron szintjével, a kadmiumtartalom pedig a nemi hormonkötő globilinéval, de nem tudni, hogy ennek mi az oka és jelentősége.
A környezetünkben állandóan jelen lévő nehézfémek hatása a nemi hormonokra egyelőre nem egészen tisztázott.
Az Enviromental Researchben megjelent tanulmány két nehézfém (ólom és kadmium) és az ivari hormonok (tesztoszteron, szabad tesztoszteron, ösztradiol, szabad ösztradiol) valamint egyéb főbb, a szteroid bioszintézisben résztvevő molekulák (androsztendion glükuronid és nemi hormonkötő globulin: SHBG) közti kapcsolatot vizsgálja.
A vér ólom- és kadmium tartalma szolgált a nehézfém-szennyezettség biomarkereként. Ezt, és a National Health and Nutritional Examination Survey (NHANES) adatait felhasználva (az 1999-2004-es időszakból) keresték az összefüggéseket férfiaknál.
Az életkor, rassz, BMI, cukorbetegség, alkoholfogyasztás, illetve dohányzási státus figyelembe vétele után a vérben lévő ólom mennyisége pozitív korrelációs kapcsolatban áll a tesztoszteron és SHBG szintekkel, míg a kadmium mennyisége pozitív korrelációs kapcsolatban áll az SHBG szinttel.
Az összefüggések azután is fennmaradtak, hogy az esetleges más nehézfémek okozta hatásokat is figyelembe vették. Ezen felül az ólom-tesztoszteron kapcsolat esetén az összefüggést módosította a dohányzási státus (P for interaction=0,011), a diabétesz (P for interaction=0,021), illetve a vér kadmiumszintje (P for interaction=0,029).
A vér kadmiumtartalma és a SHBG szint közötti kapcsolatnál a vér ólomtartalma módosította az összefüggést (P for interaction=0,004). Ez a tanulmány jelenleg a legátfogóbb, ami a nehézfémek és a nemi hormonok közti kapcsolatot vizsgálja férfiak esetén. Az eredmény meglepő. A kérdés: a miért?
Forrás: Enviromental Research
