Kényszerbetegségek hatékony kezelése

A kényszerbetegségek kezelési lehetőségei majdnem olyan változatosak, mint a gondolatok és cselekedetek, melyektől az érintettek képtelenek szabadulni. A Lancet Psychiatry-ben megjelent hálózati metaanalízis megpróbált rendet teremteni ebben a káoszban.

A hálózati metaanalízisek különféle terápiákat hasonlítanak össze azzal a céllal, hogy meghatározzák hatásosságuk egymáshoz viszonyított mértékét. Természetesen az összehasonlítás annál nehezebb, minél több a rendelkezésre álló (és a tanulmányban vizsgált) terápia. Petros Skapinakisnek(University College London) és kollégáinak ezért nem volt könnyű dolga. A kényszerbetegségek kezelésére 1980 óta 17 eltérő kezelési lehetőség javasolt, melyeket különböző klinikai tanulmányokban vizsgáltak. A két terápia között lehetséges 136 összehasonlításból eddig csak 37-et végeztek el.

A tanulmányok többségében gyógyszereket vizsgáltak. A legtöbb közülük szelektív szerotonin visszavétel-gátló (SSRI) volt, illetve a triciklikus antidepresszáns klomipramin, ami kényszerbetegeknél különösen hatásos. Skapinakis ezt csak részben tudta megerősíteni. A Yale-Brown Kényszeres Tünetbecslő Skálán (Y-BOCS) a klomipramin 4,72 pontos javulást mutatott. Ez több mint amit a hat vizsgált SSRI ért el (3,42-3,60 pontot javítottak). A különbség azonban nem jelentős a klomipraminhoz képest.

A pszichoterápiák általában jobb eredményt értek el. A viselkedésterápiák Skapinakis számításai szerint 14,48 ponttal, a kognitív terápiák pedig 13,36 ponttal voltak jobbak a placebónál. A ma előnyben részesített kognitív viselkedésterápiák viszont csak 5,37 ponttal voltak csak jobbak, ami meglepően gyenge eredmény.

A Hypericum azonban csalódást okozott, az orbáncfűkivonat csak 0,15 ponttal ért el jobb eredményt, mint a placebo. Fontos megjegyezni, hogy a tanulmányban vizsgált pszichoterápiákat gyógyszeres kezelésekkel kombinálták. Ezért nem derül ki, hogy milyen erős a pszichoterápia hatása az SSRI vagy más gyógyszerek támogatása nélkül.

Ráadásul a metaanalízis a ma rendelkezésre álló terápiáknak csak egy részét vizsgálta. A kezelésekre nem reagáló pácienseknél antidepresszívumokat, memantint, riluzolt, ketamint, ondansetront, lamotrigint, topiramatot, pregabalint vagy gabapentint alkalmaznak. Viszonylag újnak számítanak a szomatikus terápiák: a mély agyi stimuláció, a transzkranális mágneses stimulálás, a limbikus műtét. A pszichológiai terápiákat mentális ismeretekkel, családterápiával, motivációs beszélgetésekkel, vagy intenzív fekvőbeteg pszichoterápiával egészítik ki. Ezen kívül számos kevert terápia létezik, például D-cikloszerin adagolása a viselkedésterápia hatásának erősítésére.